Az 1822-ben alapított patinás intézménynek egyidejűleg csak háromszáz „kiemelkedő” külső tagja lehet. A korábbi „honorary memberek” közé tartozott Felix Mendelssohn és Liszt Ferenc is.

A kitüntetés indoklása kiemeli, hogy Fischer „több mint harminc éve motiválja a világ előadóit éles zenei meglátásaival és ragadja meg a közönség figyelmét kozmopolita muzsikálásával. A „zenei különcként” beállított Fischert elegáns előadásainak köszönhetően az Atlanti-óceán mindkét partján gyorsan felfedezték. Hamar felismerte, hogy a hagyományos zenecsinálás nem szükségszerűen a legjobb megközelítés. Azt szerette volna, ha zenészei gondolkoznak, újítanak, fejlődnek – ehhez viszont saját zenekarára volt szükség”.

A laudáció kitért a Fischer által alig 32 évesen megalapított Fesztiválzenekar egyedi vonásaira, mint a művészek bevonására a zenei-szervezeti döntésekbe, vagy a fiatalok megnyerésére tett erőfeszítésekre. A „forradalmi megközelítés” eredményeként a BFZ a „világ egyik legkeresettebb” együttesévé vált. „Új úton járó” Bartók-, Mahler-, Brahms-, Sztravinszkij-, Dvořak- és Wagner-felvételei a virtuozitás és zenei hitelesség tökéletes egyensúlyával kápráztatják el a hallgatókat. A neves médiaszemélyiség és Beethoven-szaktekintély, John Suchet által felolvasott méltatás egy nemrégiben adott Fischer-interjú alapján úgy véli, a muzsikusra és emberre egyaránt jellemző, hogy „távol akarja tartani magától a rutinszerűen végzett gyakorlatokat”.