A villámcsődület keretében felolvasták az elöző két évi filmszemle versenyfilmjeit és azok alkotóit. Mivel idén nics mit bemutatni, ezért Filmszele sincs - pedig hagyományosan épp most kéne megtartani az Urániában. A performance után a Magyar Filmművészek Szövetségének rendkívüli közgyűlése következett, amelynek első meglepetése az volt, hogy Tarr Béla elnök bevezetője példásan rövid volt, mivel “nem szeret hosszan beszélni”.

Ezután a szövetség képviselői tekintették át az új filmtámogatási rendszer hibáit. Vészi János tévéfilm rendező például politikai einstandnak nevezte a Fidesz-kormány által véghezvitt reformokat. Babiczky László rendező a médiatörvényt és annak a köztévékre gyakorolt hatását elemezte: a csatornák egyre kevesebb fikciós és nem fikciós mozgóképet rendelnek és sugároznak, valamint elmentek a kereskedelmi műfajok irányába.

Muhi András producer hangsúlyozta, hogy a filmtörvény megreformálásánál a döntéshozók nem vették figyelembe a szakma véleményét, így fordulhatott elő, hogy egyetlen szakmai kuratóriumban sem érvényesülhet a szakmaiság, különösen a “kis” műfajok esetében, melyeket a Médiatanács, illetve az MTVA gondoz.

A további felszólalók a fundamentális problémák közé sorolták az úgynevezett egyablakos rendszert: pontosabban, hogy ezen belül kétszer egy ablak létezik. Míg a nagyjátékfilmek és egyéb egész estés műfajok esetében a Magyar Nemzeti Filmalap és nagy költségvetése áll, a kisebb műfajok viszont totálisan el vannak hanyagolva, illetve konkrétan senki sem támogatja a műhelyeket. Pedig, a mostani befutott művészeink is kisfilmekkel kezdték egykor.