Az 1964-ben felfedezett, de azóta is feltárásra váró Táncsics utcai nagyzsinagógáról szóló, csaknem egyórás alkotásban számos szakértő mellett megszólal az Országos Rabbiképző jelenlegi rektora, Schőner Alfréd is, aki az épület az egész magyar társadalmat érintő szociológiai-történeti értékét hangsúlyozza.

Szerepel az alkotásban Vizi E. Szilveszter, az MTA volt elnöke is, aki az Ássuk ki a Mátyás kori nagyzsinagógát címmel tavaly indított civil kezdeményezést is támogatta. Az akadémikus a dokumentumfilmben a feltárás és a romok fölött új múzeum létesítése mellett érvel, kiemelve a helyreállított épület rendkívüli potenciális turisztikai vonzerejét.
A dokumentumfilm, amelyet június 11-én a Budapesti Városvédő Egyesület székhelyén, később pedig a Magyar Televízióban is láthat majd a közönség, a nagyzsinagóga jövőjével kapcsolatban felveti az Erdélyi-bástya feltárásának lehetőségét is, hiszen, mint arra rámutatnak, a telek, amelyen található, az Egyesült Államok tulajdonából hamarosan visszaszáll a magyar államra. A nagyzsinagóga és az Erdélyi-bástya feltárásával így a budai Vár északi része is idegenforgalmi vonzerőt kapna.

A XV. századi askenázi nagyzsinagóga maradványaira 1964-ben, a Táncsics Mihály utcai házak tatarozásakor bukkant rá Zolnay László régész a 21-23-as számú házak alatt. Ekkor tárták föl a ma látogatható kisebb imaházat az utca páros oldalán - ez a Spanyolországból Budára menekült szefárd zsidók temploma volt.

Zolnay László azonnal tudta, hogy az épületnek óriási kultúrtörténeti jelentősége van. Ebben megerősítette őt Scheiber Sándor rabbiszemináriumi igazgató is, aki kutatásai során az egyik oszlopon talált felirat alapján megállapította, hogy 1461-ben Mendel Jakab, a Mátyás király által kinevezett zsidóprefektus emeltette az épületet.
Méretei alapján - Budai Aurél mérnök számításai szerint 11x26 méter - kimutatható, hogy építészeti értéke is kiemelkedő: a viszonylag épen maradt prágai Régiúj zsinagóga és a Bécsben megtalált zsinagóga rokona, a késő gótikus stílus egyik legszebb példája. Középen három oszlop állt a négy-négy boltmezővel lefedett kéthajós csarnokban, megtalálták a tóraszekrény helyét, valamint a női oratórium betekintő ablakát is, a nők ugyanis nem vehettek részt a szertartásokban.

A budai zsidók 1526-ig használhatták zsinagógájukat, akkor ugyanis II. Szulejmán szultán a város teljes zsidó lakosságát magával vitette Törökországba. Csak 1541-ben, amikor Buda végleg török kézre került, volt lehetőségük otthonukba és templomukba visszatérni. 1686-ban, amikor az egyesült keresztény csapatok kiverték a törököket Buda városából, a zsidó lakosság nagy része a zsinagógába menekült. A katonák ide is betörtek és kardélre hányták, akit ott találtak, végül pedig felgyújtották az épületet. Az új lakosok azután a megrongálódott lakóházak helyreállítása során a romokat betemették és a területet feltöltötték.

Zolnay László és Budai Aurél építészmérnök a nagyzsinagóga felfedezését követően szorgalmazta a további régészeti kutatásokat, azok azonban pénz hiányában megszakadtak, a nagyzsinagóga így 45 évvel később még mindig "láthatatlan".