Jeff Pope forgatókönyvíró, aki az Oscar-díjra jelölt Philomena című filmen már dolgozott együtt Coogannel, így nyilatkozott a munkáról:

"Amikor a filmjeiket látom, újra hatéves vagyok, szombat délelőtt van, én otthon ülök és megbabonázva nézem a tévét. Tudom, mekkora felelősség életre kelteni a két karaktert, de nem kesztyűs kézzel nyúltam a témához, nem rózsaszín szemüvegen át tekintettem a fiúkra. Élő, lélegzetelállító figurák ők a maguk hibáival és gyarlóságaival. Míg utánajártam a történetüknek, rengeteg olyan részletre bukkantam, amiről fogalmam sem volt"

A rendező Baird így fogalmazott: "Mint oly sokan, én is a Stan és Pant nézve nőttem fel, megtiszteltetés, hogy segíthetem ennek a szeretettel, nevetéssel és barátsággal teli igaz történetnek a filmre vitelét".

Stan és Pan utolsó turnéján az Egyesült Királyság revüszínpadain lépett fel. A filmből kiderül, hogy eleinte kevesen nézték meg a műsort, ami végül hatalmas siker lett - annak ellenére, hogy Hardy egészségi állapota egyre romlott, a páros pedig tudta, hogy karrierjük végén járnak.

Oliver Hardy 1957-ben, 65 évesen, Stan Laurel nyolc évvel később, 74 évesen halt meg.