Nem volt nehéz dolga különben, hiszen nem a tengerentúlról érkezett: már az újságírói kérdést is az tette indokolttá, hogy a sorozat második szériáját nem az Egyesült Államokban, hanem Dél-Franciaországban, Bulgáriában és Csehországban forgatták, Fichtner és családja ezért a munka idejére Prágába költözött.

A zárt körű sajtóbeszélgetésen kiderült: korábban sosem gondolta, hogy egy nyaralásnyinál hosszabb időre Európába érkezik majd, na pláne, hogy ide is bútorozik. A döntés tehát nem volt könnyű, nemsokára kiderült azonban, hogy a „nyereség" sokkal nagyobb, mint az áldozat: a színész saját elmondása szerint jobban élvezte a prágai életet, mint a forgatást.

Fichtner a Crossing Lines - Határtalanul egyik főszerepét, Carl Hickman nyugalmazott profilozót játssza, akit segítségül hívnak régi kollégái, s akinek útja így egy (nemzetközi) sorozatgyilkos után nyomozva az amerikai terep után az említett helyekre vezet a második szezonban. Itt van valahol Genovese, akit még New Yorkból ismernek a nyomozók...

A korábban számos tv filmben, színházi darabban és nagyjátékfilmben is maradandót alakító színész, akit a hazai mozikban most éppen a Tini Nindzsa Teknőcökben láthat a néző hisz abban, hogy bár kétségtelenül konjunktúrája van a vérfagyasztó, sorozatgyilkosokról szóló filmeknek-sorozatoknak (egyébként ezt a sorozatot is a Criminal Minds - Gyilkos elmék alkotója, Ed Bernero jegyzi), a nézők nem érik be a borzalommal, igénylik a jól megírt, rendesen eljátszott karaktereket.

A Crossing Lines - Határtalanul szerinte meg is felel ezeknek a kívánalmaknak, nem egydimenziós hősök viszik a sztorit, a nyomozó is képes érzelmekre, ott van például a Hickman és a Carrie-Ann Moss játszotta Amanda Andrews közötti érzelmi szál, de gyarló is tud lenni, lásd még kábítószer.

Az első szezont egyébként meglehetősen vegyesen fogadta a magyar közönség, és a kritikusok véleménye sem volt egyöntetű. Volt, aki szerint az első eresztés komplett cselekményére elég lett volna egyetlen epizód, vagyis összesen úgy 45 perc, mások viszont egészen odáig voltak úgy a sztoritól, mint az alakításoktól - Fichtner mellett Donald Sutherlandet, a Mátrixban is nagyot villantó Carrie-Ann Moss-t és a Dexter című sorozat sztárját, Ray Stevensont láthatjuk a sorozatban.

Persze, egészen sok film akad, aminek a kritikai megítélése kétpólusú, nekünk mégis azonnal a 2004-ben bemutatott Crash (Ütközések) jutott eszünkbe, még akkor is, ha Paul Haggis Oscar-díjas alkotásában Fichtnernek „csupán" kisebb, ám annál fontosabb szerep jutott, míg a Határtalanul-ban viszont kétségtelenül Hickman az egyik legfontosabb karakter.

S hogy miért éppen a Crash-re gondoltunk a véleményeket olvasva? A Chicago Sun Times akkor az év legjobbjának kiálította ki az Ütközéseket, míg az LA Weekly azonmód eltemette, de csak miután jól a földbedöngölte a filmet. Megkérdeztük tehát, hogyan viszonyul a kritikákhoz, s hogy utólag igazat tud-e adni a szakíróknak valamiben.

„Őszintén? Egyáltalán nem olvasom el a kritikákat, sem a jókat, sem a rosszakat. Persze, az emberek mindenfélét beszélnek, nagyjából lehet tudni, hogyan fogadják a filmet, ráadásul a feleségem a neten direkt keresi is a filmjeimről szóló kritikákat, és mindig megpróbálja velem is megosztani, amit olvas. De én általában lecsitítom ilyenkor. Tényleg nem akarom tudni, mit írnak. Hiszen az sem változtat semmin: ha tetszik a film, ha nem, ugyanúgy szeretem a karaktereimet. Így van ez Hickmannel is" – válaszolt a Népszabadság kérdésére William Fichtner. „Különben először hallom, hogy van, aki szerint az Ütközések nem jó film... Az Akadémia mindenesetre nem értett egyet ezzel a véleménnyel" – fűzte hozzá mosolyogva.