Félmilliárdból újították fel a pécsi egyetem egyik épületét
Kedden megnyitották a középkori pécsi egyetem mostantól kiállítóhelyként működő maradványait, és az azt védő múzeumépületet. A megnyitón Udvardi György pécsi püspök a hit és a tudomány ünnepének mondta ezt a napot.
Nem ünneprontás, hanem a tények tiszteletének szándéka, amikor megjegyezzük, hogy roppant keveset tudunk a pécsi egyetemről, hazánk első ilyen intézményéről. Ami tény, hogy V. Orbán pápa 1367. szeptember 1-ei bullájával alapította meg a pécsi universitast.
Tudjuk, hogy az egyetemen jogot tanítottak, ám hogy azon kívül még mit, arról legfeljebb sejtéseink vannak. A diplomáciai munkában rutinos pécsi püspök, Koppenbachi Vilmos járta ki a szentatyánál és „Nagy" jelzővel megtisztelt királyunknál, Lajosnál az egyetem megalapítását.
Vilmos csábította Pécsre a nemzetközi tekintélyű jogtudóst, Galvano di Bolognát, évi 600 aranyforintos fizetéssel, pécsi lakással, valamint Ürög falu 70 forintot érő tizedével. Ez fennmaradt, s az is, hogy korábban Prágában és Nürnbergben hírnevet szerző professzorok jöttek Pécsre.
Arról viszont nincs információnk, meddig működött az egyetem. Talán 15-20 évig. Nem kizárható, hogy csak Vilmos püspök 1374-es haláláig. A történészek úgy vélik, hogy a 14. század végén az egyetem nyomdokain egy főiskola maradt, ahol a „hét szabad művészetet" oktatták (nyelvtant, retorikát, dialektikát, számtant, mértant, csillagászatot és zenét).
Dokumentálatlan a pécsi egyetem helye is. A XX. század utolsó évtizedeiben erősödött meg az a nézet, hogy a pécsi bazilika északi oldala és a várfal közé szorult épület ad(hat)ott otthont az első magyar egyetemnek. A feltárást irányító régész, Gerő Győző és Sándor Mária sokakat meggyőztek erről. Ugyanakkor a szakmában azért van, aki legfeljebb azt fogadja el, hogy akár ott is állhatott az egyetem.
S van, aki azt gondolja, hogy biztosan nem ott volt, mert a székesegyház mellé mégse tehették a szülői felügyelet alól kiszabadult, gyakran legénykedő diákok iskoláját. Az egyetem után maradó pécsi főiskola diákjairól lejegyeztek súlyos törvénysértéseket, előfordult, hogy halálos végű verekedés szereplői voltak a növendékek.
Azt a bizonytalanságot, hogy a középkori egyetemként bemutatott épület valóban az-e, aminek mondják, a történészek ekképp oldják fel: abban a korban az egyetemi oktatás kevésbé kötődött épülethez. A 13. század elejétől létező párizsi egyetem például csak 1425-ben kapott központi épületet. A nyugati egyetemek mintájára a pécsin is úgy folyhatott az oktatás, hogy tartottak órákat templomban, szabadtéren, ispotályokban és a profok otthonában.
Így hát továbbra is bizonytalan, hogy a középkori egyetemként emlegetett kiállítóhely 650 évvel ezelőtt mi lehetett. Ami azonban biztos, hogy megmentették és bemutathatóvá tették egy 200 négyzetméteres, vaskos falú, középkori épület maradványát és az ott talált gótikus faragványokat. Ezzel teljesebbé és esztétikusabbá vált Pécs történelmi centruma, amelynek alig két hektárján a turistákat vonzó, atmoszferikus műemlékek sorakoznak: jelesül a világörökség részét képező ókeresztény sírkamrák, a középkori kőtár, a püspökvár és a bazilika.
Páva Zsolt, a baranyai megyeszékhely fideszes polgármestere a megnyitón kitért arra, hogy kételyek övezik az épület funkcióját. Ám a politikus arra ösztönözte a pécsieket, hogy örüljenek ennek a látványos épületegyüttesnek és annak a nagyszerű ténynek, hogy Pécsen már a középkorban is volt egyetem.
Mindamellett azon érdemes elgondolkodni, hogy vajon miért fejeződött be olyan gyorsan a pécsi egyetem karrierje. A történészek két okkal magyarázzák ezt. Az egyik, hogy nem királyi székhelyen alapították, s így az egymást váltó uralkodóknak nem volt szívügye az intézmény (vagyis az ország már akkor is „vízfejű" volt). A másik ok, hogy a pécsi egyetem nagyon erősen kötődött a püspökhöz.
Márpedig egy finanszírozásra szoruló intézmény csak akkor maradhat fenn tartósan, ha létét nem egy halandó személyiségnek, hanem egy összetartó, a tradícióit generációkon át ápoló és arra áldozni tudó közösségnek köszönheti. Hívjuk bár azt a közösséget egyházmegyének, egyesületnek, városnak, országnak.