Ha egyszer lesz két felesleges hetem, arra használom majd, hogy visszanézek egy évadnyi Ki mit tud?-ot, és az akkori zsűri  az utóbbi öt esztendő tehetségkutatóinak értékeléseivel. A kettő szókincse és mélysége úgy viszonyulna egymáshoz, mint egy tetszőleges gengszterrap-szöveg József Attila Ódájához.

Érzésem szerint a Fölszállott a páva azért jött létre, hogy helyrebillentse az univerzum egyensúlyát, és kitöltse azt az irdatlan vákuumot, amit az unásig ismételt lózungok, a nyolcezredszer hamisan elénekelt Adele-számok meg a tükör előtt begyakorolt mosolyok hoztak létre a koponyánkban. Nincs magasan a léc, na. Bizonyos versenyszámoknál eszembe is jut: vajon erre mit mondanának a megafaktoros megmondóemberek?

Van annak valami ellenállhatatlanul anakronisztikus bája, amikor egy népviseletbe öltözött kislány azt kiabálja a kamerába, hogy az osztálytársai írjanak nekik a Facebookon. A Fölszállott a páva rá is játszik múlt és jövő távolságára: a műsorvezető Novák Péter folklórműholdat emleget, a honlapon egy speciálisan elhelyezett kamera segítségével mi is a zsűri szemszögéből láthatjuk a fellépőket, hogy aztán az ítészek folklorisztikai ismeretterjesztő kiselőadásait hallgassuk. Ahogy a székiek mondták: ezeknek a gyerekeknek nincs „lámpagázuk", úgy csujogatnak a színpadon, hogy „a diszkó ehhez képest leánynevelő intézet" (Copyright: Sebő Ferenc).

A színpad hátterén megjelenő képeken talán kicsit túltolták a filtereket – de egye fene, ha az, ami előttük zajlik, valódi. Márpedig kétségtelenül az: az őszinte, mesterkéletlen reakciók a zsűri szavaira, az óriási szempilláival sűrűn pillogó kieső kislány meg a remegve egymásba fonódó ujjacskák

Ez már a harmadik évad, kicsit félek a futószalagosodástól, a rácsodálkozás erejét pedig átvette a rutin, de azért ne feledjük: kaviár és kaviár közt választani egészen más feladat, mint szikkadt zsömlék között turkálni a boltban. Szinte garantáltan megvan az évad kedvenckéi is: Busai Bori és Mahovics Tamás kettőséről hamarabb hinném el, hogy valami brutális 3D-grafikus remekei, mint hogy ezek valódi, hús-vér gyerekek, akik képesek ilyen magas színvonalon táncolni. Pedig tudnak, és nem véletlenül reklámozzák máris velük a sorozatot – amellett, hogy elképesztően tehetségesek, még bölcsek is. Tamástól ugyanis a siker titkát is megtudhatta, aki figyelt: „Nyomni kell a táncot, nem csak a homokozást."

Hát így.