A bőség zavara – szokás hallani sokszor a Szigeten, amikor a párhuzamosan zajló programok, események között vacillál a fesztiválozó. Klasszikus eset, amikor mindenbe bele akarunk kóstolni, és a nagy vándorlások közepette végül mindenről lemaradunk. Ezért is jó, ha van konkrét cél, és az elfogyasztott nedűk ellenére is erős az elhatározás, hogy oda is érjünk. Pénteken én a gothic-metált játszó Paradise Lost koncertjét választottam.

sziget

Előtte azért belekóstoltam a Nagyszínpad kínálatába. A fehérorosz ska-punk csapat, a Lyapis Trubetskoy lendületes muzsikája viszonylag kicsi, de megértő közönséget toborozott, igazi mozgás az amerikai nu metál banda, a Papa Roach színre lépése következtében indult meg. Igaz, tömeginváziónak még ez sem volt nevezhető. A Nagyszínpad környéki “felfrissülő” helyek egyikénél megtudtam, hogy az eddig megszokott emberáradatot ők is hiányolják, a csütörtöki napot például szerintük a Faithless mentette meg, addig csak tábortüzes volt a hangulat. Az viszont már most megmondható, hogy a fesztivál egyik slágeritala a roséfröccs, legalábbis a fogyasztási adatok alapján.

Az, hogy tegnap  a Mika vagy a Thrity Seconds to Mars végül mennyi embert toborzott a Sziget fő bulihelyszínére, megmondani nem tudom, mivel a főműsoridős sávot a már említett Paradise Lost fellépésének szenteltem a az MTV Headbangers Ball színpadon. A sátorhelyszín viszonylag kicsi színpadán jól érezte magát a csapat, tisztességgel teljesítettek – ami az ő esetükben nem mindig egyértelmű. A hazai rajongók láthatták már őket rosszkedvűen középszerű formában, de kirobbanóan zseniálisnak is, a mostani szigetes bulit valahol a kettő közé lehetne belőni, ami nagyrészt a fekete lovagoktól nem túl gyakran látható jókedvnek köszönhető.

Kellemesen bizarr élmény volt az érzelem sötét oldalának mélységeibe nyúló zenekar tagjait olykor mosolyon kapni. Jó volt, hogy nem show-ban gondolkoztak, hanem szimpla zenélésben. Kiálltak, és nyomták. Nick Holmes énekes-próféta profi módon tartotta a kapcsolatot a közönséggel, a háttérzseni gitáros, Greg Mackintosh pedig egy-két szemöldökrántással jelezte, hogy a kedvünkért olykor azért csak kilép a transzból.

Péntek éjjel már nem úszták meg a fesztiválozók: hatalmas eső zúdult a szigetre. A hangulatot azonban a természet sem tudta elrontani. Móricz Simon képgalériája

Az igazán szerencsések azok voltak, akik a koncert végén hazasiettek, mert akik még bevállaltak egy levezető italt, azok megkapták az égi áldást, ami villámgyorsan trópusi hangulatot és mocsári környezet, valamint kígyózó sorokat teremtett a taxidrosztnál.