„Ó, hogyne, a zene nem ismer határokat. De még ennél is fontosabb a családi sztori, ezt még azok is értik, akik egyáltalán nem hallgatnak zenét” – mondja az Oscar-díjas rendező-író-producer Lee Daniels, a legújabb sorozatcsoda, az Empire megalkotója annak „emberfeletti” sikeréről.

A sorozat első része a januári premierkor 11,3 millió nézőt ültetett az amerikai Fox képernyői elé az Egyesült Államokban. A nézettsége azóta is epizódról epizódra nő, amellyel tízéves rekordot döntött meg. Lee Daniels szavai szerint – az Empire sikere már csak azért is fontos neki, mert azon afroamerikai művészek közé tartozik, akik egyszerűen nem veszik tudomásul azt a véleményt, hogy a fekete-történetek senkit sem érdekelnek Amerikán kívül. Az Empire, melyet már Magyarországon is vetít a Fox, népszerűsége ebben pedig mérföldkő lehet.

Az Empire nem olajvállalkozó családban zajló intrikákat mutat be, hanem egy zenekiadó klán viszonyrendszerét taglalja. A produkció realista – Lee Daniels író szerint

– Nem vártam ekkora sikert, de anyám azt mondta, hogy ez a minimum, amit elvárt tőlem. Ha már az én közreműködésemmel kapott Oscar-díjat először fekete színésznő, illetve a filmtörténetben én kaptam meg először ezt az elismerést – mondja szabadkozva Daniels.

A „kis képernyős” világban teljesen más tempóban kell dolgozni, nem lehet „annyit művészkedni”, a korábbi, mozis gyakorlathoz képes szinte darálni kellett a munkát. Ugyanakkor nem tartja kevésbé értékes megnyilatkozási formának a tévét, rendezőként semmi és senki nem kötötte meg a kezét. „A rendezők többnyire maguk megválaszolják a kérdéseket – én erre nem vagyok képes.”

Lee Daniels néha segítséget kér a színészeitől, ha például nem tetszenek neki a saját maga által írt dialógusok. A tökéletlenség elengedhetetlen a filmkészítéshez. A sorozat egyik főszereplője a korábban Oscar-díjra is jelölt Terrence Howard, ő alakítja az Empire Entertainment lemezkiadó vállalat igazgatóját, akinek „trónjáért” három fia verseng.

Hát persze, hogy a Dallas! – kiált fel Lee Daniels. Az Empire tiszteleg a szappanoperák és a nagy családregények aranykorának. A filmes a Dallason és társain – az ő személyes kedvence inkább a Magyarországon kevésbé ismert Dinasztia – nőtt fel, különösen izgalmas volt visszatérni ebbe a korba, és visszahozni ezt a szirupos világot a mai fiataloknak. Lee, aki hosszú éveken keresztül dolgozott a zeneiparban, és sok zenésszel szokott dolgozni a filmjeiben, állítja: amit a képernyőn látunk, igen nagy százalékban realitás.

Ugyanakkor Lee a társadalmi felelősségvállalást is fontosnak tartja, épp ezért lett az egyik fiú karaktere meleg, mert mint a filmes lapunknak hangsúlyozta: a másság igazi tabutéma a feketék körében, sokkal kevésbé toleránsak, mint például más amerikai nációk és kultúrkörök. „A homofóbiáról Amerikában senki nem akar beszélni, ezen számos civil szervezet változtatni akar. Én velük vagyok” – summázza véleményét Lee Daniels.