Fandorin nélkül kevert szókoktél éppúgy lehetett volna az iménti felsorolás, mint romantikus kalandorok álmának kivonata. Ám Fandorin­nal együtt nem lehet más, csak Borisz Akunyin (álnévmentesen: Grigorij Cshartisvili) egyik regényének miniösszefoglalója. Fandorin ugyanis az ő hőse, és e bevezető az orosz „szép­krimirodalmár” A fekete város című kötetének témamixe. Akunyin nem spórolt, szórt mindent a szövegbe, hogy aztán fegyelmezetten rendet tegyen. Igaz, amikor az olvasó már azt hiszi, kirakták elé a mozaikot, az író újra a feje tetejére állít mindent.

Itt következhetne a történet rapid bemutatása, ám ezzel adósok maradunk, mert ez a vállalkozás kudarcra van ítélve. Lehetetlen megidézni és követni azt a szédítő tempót, amellyel Akunyin utaztatja hőseit, mutatja be a cári Oroszországot, forgatja a sztorit. (Azzal együtt, hogy olykor érthetetlen megállókkal lassítja a haladást.) Teszi ezt úgy a Putyin-bírálatáról is elhíresült szerző, hogy közben kíméletlen kritikáját adja a kortárs társadalmaknak. Látjuk az olaj környékén sertepertélő oligarchákat, a munkaadói és munkavállalói konfliktusokat, a korrupt hivatalnokokat és rendőröket, a forradalomra készülő bolsevikokat.

Az író szépen rajzolja meg az érdekek csatáinak hátterét. Így lesz látható a melósok sztrájkja mögött a politika. És tűnik mindegynek, hogy oligarchák harca, forradalmi szándék, külföldi titkosszolgálatok ármánykodása vagy épp a pőre tőke mozgatja a szálakat.

Ahogyan Akunyin társadalomrajza figyelemre méltó, úgy krimije is jó munka. Extra ajándékként nyitva hagyja, hogy Fandorin, ahogy írni szokták, az orosz Sherlock ­Holmes végül úgy jár, hogy…

Ám erre a tudásra várni kell. Meg hát Akunyin a forradalmat megelőző világháborúval kapcsolatban már rögzítette: És Sötétség lesz, melyet felvált a Világosság.

Borisz Akunyin: A fekete város
Európa Könyvkiadó, 2015
3490 Ft, 472 oldal