A páros legismertebb alkotása a New York-i MoMA-ban is bemutatott PainStation, amely a játékos hibáit valódi fizikai fájdalmakkal büntető videojáték. Mint a művészek emlékeztettek: a virtuális világban megengedhető bármilyen hiba, hiszen a felhasználók ennek nem érzik valódi következményeit, a PainStation ellenben különböző módokon képes fájdalmat okozni. Ez azonban sokakat csak ösztönöz, számos játékos akár sebeket is hajlandó okozni magának a győzelem érdekében - számoltak be.

A budapesti Ludwigban pénteken nyílt kiállításuk arra hivatott, hogy felidézze a látogatóban a homo ludenst, a játékos embert - mondta el a csütörtök esti megnyitón Fabényi Júlia, a Lumú igazgatója. Az interaktív kiállítást a krakkói Goethe Intézet kezdeményezte a Játékösztön nemzetközi programsorozat részeként, felkérve a német művészpárost a kiállításra - idézte fel a megnyitó előtti sajtóvezetésen a budapesti Goethe Intézet kulturális osztályának vezetője.

Nagy Márta elmondása szerint Volker Morawe korábban űrelektronikusként dolgozott, Tliman Reiff interfész-tervezéssel foglalkozott. A kölni Médiaművészeti Főiskolán ismerkedtek meg, majd közös munkájuk során olyan rendhagyó installáció alapjait rakták le, amelyek nem csupán játékra hívnak, de mindenekelőtt a mediális interakció mechanizmusaira kérdeznek rá.
No pain no game című kiállításukat Krakkó után eddig Ljubjanában és Prágában mutatták be, és 2016-ig még számos más európai városban lesz látható - közölte Nagy Márta.

Volker Morawe és Tilman Reiff elmondása szerint a tíz installációból álló anyag korábbi és erre a kiállításra készült játékokat egyaránt tartalmaz. The ////furer//// című munkájuk egyfajta szónoklatmondó gép, amely a szavak hatalmára kíván rámutatni. A használók hétféle - utóbb történelmi hazugságnak vagy éppen világjobbító beszédnek bizonyult - szónoklat közül választhatnak, melyeket egy apró bohócfigura mond el.

Énekszóval irányítható golyórobotok képezik a His Master,s Voice című játék lényegét, míg az Amazing elnevezésű installációban egy kéttengelyű labirintusban lehet énekelve golyókat terelgetni.

Nem igazi játékként, inkább találkozóhelyként működik a facebox, melynek két szembefordított monitorjába dughatják be fejüket a látogatók, ily módon kevés, de annál közelebbi barátot szerezve, a világhálónál sokkal intimebb körülmények között.
A tőzsde játékos leképezését nyújtja a Golden Calf játék, mellyel négy játékos tud egy virtuális piacon részvényekkel kereskedni, a ////furminator egy olyan hiperrealisztikus flipper, melyben a golyók a játékos arca felé tartanak, az OIS lámpája pedig újfajta nézőpontból vizsgálja a virtualitás és a valóságos világ kapcsolatát.

A SnakePit játékmező a régi Nokia-telefonok kígyós játékát ötvözi némi testmozgással, míg a SoundSlam egy olyan ökölvívó-ring, amelyben egy virtuális edző irányítja és értékeli a játékost a Lumú május 10-ig látogatható kiállításán.