A templomfelújítást kísérő feltárás során megtalálták az egykori apszis falszakaszait, ugyanakkor sajnálattal állapították meg, hogy az egykori fal nagy részének helyén csak az alapozási árkot találták meg. A falindítások és az alapozási árok jellemzői azonban a poligonális – gótikára utaló - szentélyzáródást valószínűsítik.

Az ásatások során feltárták a középkori kegyúri sírt is. A sír pontos lokalizálását lehetővé tette, hogy megtalálták az oltár helyét. A középkorban a kegyúr egyik fontos joga volt az oltár előtt lévő fő helyen temetkezni, ide általában a templom építtetőjét temették.

A kegyúri sírt 220 cm mélységben találták meg, a csontváz fakoporsóban feküdt. Ám a sírt még a középkor folyamán, a később odatemetett halottak sírgödrének ásása közben megbolygatták. Leletet sem a bontás során, sem pedig a sír felszedése során nem találtak, ezért a koporsó fájából dendrokronológiai vizsgálatok céljára próbáltak ép darabokat kiemelni, azonban rossz állapotuk miatt nem sikerült értékelhető anyagmintát nyerni.

A források megemlékeznek a sír lehetséges tulajdonosáról, aki nem más, mint Andráshida 13. század végi birtokosa, a Terjék nembeli Andor, akiben talán a templom építtetőjét tisztelhetjük.

A megújult templom burkolatában jelölik majd a középkori apszist, valamint a templomalapító kegyúr sírjának helyét is.