Hosszú ideje kerülgetem ezt a képet, vajon elvállaljam-e, hogy írok róla. És most, 2014 márciusában hirtelen aktualitása lett. Hisz már csak néhányat kell aludni, hogy Orbán Viktor átadja a háború óta másodszor megújuló Pesti Vigadó kulcsát a ház új gazdájának, Fekete Györgynek, a Magyar Művészeti Akadémia elnökének. Ugyanis akadémiai székház lesz a Vigadóból.

Ez elegendő apropónak tűnt, hogy megmutassuk archívumunknak ezt az 1976-os felvételét, amikor éppen a háborús romjaiból állították helyre az épületet.

A Vigadó története hosszú felújítások története. Elődjét, a Redoutot Hentzi lövette szét 1849-­ben, akkor a romokból 16 év után, 1865­-re építették újjá Feszl Frigyes tervei szerint. Majd Budapest ostromában, 1944­-ben ment tönkre az épület, olyannyira, hogy kétséges volt, nem bontják-­e le inkább a maradványait.

A romeltakarítás és kisebb renoválások, konzerválások után a hatvanas évek végén készültek el az átfogó felújítás tervei, a KÖZTI mérnöke, Tiry György vezetésével. A rekonstrukció több mint tíz évig (a háborútól számolva harmincöt évig) tartott, s végül 1980 márciusában adták át az új Vigadót a közönségnek.

Sok minden átalakult odabenn: a földszinten söröző és galéria jött létre, az épület lelke, a második emeleti nagyterem álmennyezetet kapott – megnagyobbítása viszont, amelyet Kodály is szorgalmazott egy háború utáni írásában, nem valósult meg. Az oldaltermekben stúdiókat alakítottak ki. Ebben a formában működött a Vigadó 2004 januárjáig, amikor újabb felújítása elkezdődött. A munka máig tartott, tehát éppen tíz évig.

A külsővel már 2006­-ra elkészültek, de a belső megújulása 2007 táján megtorpant, 2010-­ben le is állt, s csak akkor lendült meg ismét, amikor eldőlt, hogy akadémiai székház lesz belőle.

Ez a kép talán jó apropó, hogy néhány szót szóljunk a legújabb átalakítás eredményeiről, amikor is éppen annak a nyomait tüntették el, amit a hetvenes években, tehát e fotó készülte idején kialakítottak. Mint a márciusi megnyitó után látni fogjuk, elbontották például a nagyterem álmennyezetét, így az ismét méterekkel magasabb lett, és láthatók eredeti díszei. A földszinten maradt az étterem és a galéria, de itt is több, eddig elrejtett régi elem tűnt elő: például Feszl eredeti nyolcszögletes kőoszlopai és néhány töredék az eredeti mennyezetfestésből.

A főlépcsőház és az előtér burkolata csillogó márvány, melyen visszaverődnek a vadonatúj, klasszikus formájú, aranyozott csillárok fényei. Fenn, a tetőtérben, ahol korábban a gépészet és néhány iroda helye volt, most hatalmas, kétszintes kiállítótermet alakítottak ki, a Duna-­parti Bálnához hasonló acélvázas üvegtetővel. Itt rendeznek majd kiállítást a műakadémia alapítójának, Makovecz Imrének a birtokbavétel alkalmából.

Iroda alig lesz a Vigadóban, végül is nem székháznak épült, de azért megtestesíti majd azt a hatalmat, amelyért Makovecz és barátai több mint húsz évvel ezelőtt megalapították a műakadémia elődegyesületét. Az MMA, legalább is székháza tekintetében a Magyar Tudományos Akadémiához mérhető lesz.