Európai filmmel alázza Európát Hollywood
Meglepően csöndben zajlott le az idei, 69. Golden Globe-díjátadó ceremónia.
A viszonylagos nyugalom már a jelöléseknél tapasztalható volt: az elismerésekről döntő Hollywood Foreign Press Association (HFPA) 93 tagja most nem bosszantotta fel úgy a világ filmkritikusait, mint tavaly. Nem voltak olyan kínos jelölések, mint például tavaly Az utazó, amely lényegében közröhej tárgyává vette a Golden Globe-ot – ezúttal még az örök fanyalgóknak is el kellett ismerniük, hogy a versenyzők gondos szelekció útján kerültek reflektorfénybe.
Ami pedig a díjakat illeti, olyan érzése lehet az embernek, mintha nem is szavazás eredménye lett volna, hanem nyilvános vitán egyeztek volna meg a HFPA tagok: matematikai pontossággal gondoskodnak arról, hogy aki arra érdemes, ne távozzon üres kézzel a Los Angeles-i Beverly Hilton hotelben tartott gáláról.
Így még a tavaly "botrányosan" szemtelen műsorvezető-humorista, Ricky Gervais beszólásai is kevésbé tűntek ütősnek. Persze a "megrendelő" nem maradhatott ki a programjából, például nem felejtette el megkérdezni Johnny Deppet, hogy látta-e már Az utazót, magát a Golden Globe-ot pedig csak úgy titulálta, hogy "az olyan, mint az Oscar, mínusz a presztízs". De mindemellett olyan érzése volt az embernek, hogy Gervais az idén kegyesebb volt még azokkal is, akiknek így vagy úgy, de végül csak beszólt.
Bár igazi izgalmak ezúttal nem kísérték a ceremóniát, némi feszültség azért kimutatható volt a legjobb drámai film kategória körül. Elvégre Martin Scorsese pályafutásának egyik legfontosabb művével (Hugo) volt jelen, és a filmtörténet egyik legfontosabb pillanatát idézi fel (ebben rokon a francia The Artist – A némafilmessel). Alexander Payne, a kisemberek lelkének tudósa, a kevés zseniális amerikai auteur egyike; Steven Spielberg alanyi jogon esélyes, és George Clooney is bizonyította már, hogy rendezőként erősebb alkotó, mint színészként.
A legjobb drámai film végül az Utódok (Alexander Payne műve) lett, főszereplőjét – George Clooney-t – pedig a legjobb drámai alakítás díjával vigasztalták.
Milyen érdekes, a rendezői elismerést Martin Scorsese kapta, Steven Spielberg pedig az animációs kategóriában lett a befutó a Tintin kalandjaival (itt azért egy kicsit már kilógott a lóláb).
A legjobb női alakítás a drámai kategóriában Meryl Streepé lett Margaret Thatcher karizmatikus megformálásáért a Vasladyben, ami azt a íratlan hollywoodi szabályt erősítette meg, mely szerint egy kutyarossz tévéfilm is kaphat díjat, ha van benne egy nagy alakítás.
A legjobb mellékszereplő Christopher Plummer lett a magyar mozikat gondosan elkerülő Beginnersben nyújtott alakításáért, valamint a The Help – A segítség című Disney-drámában tényleg átütő Octavia Spencer. Tényleg mintha csak egy csapat diplomata osztotta volna az díjakat.
Nem mellékesen, a legjobb idegen nyelvű film az iráni Nader és Simin – Egy elválás története lett: Asghar Farhadi rendezése – Tarr Béla A torinói lova mellett – a tavalyi Berlinale bombameglepetése volt.
A komédia/musical kategóriáiban egyszerűbb volt a helyzet, mivel a The Artist – A némafilmes című, a Hollywood aranykorát és a hangosfilm megszületésének időszakát bemutató francia produkció mellett értékelhető alkotás nem volt a mezőnyben. (Az egyetlen, amely még szóba jöhetett, az Woody Allen Éjfélkor Párizsban című mozija volt, ezért a veterán filmes végül forgatókönyvírói díjat kapott.) Főszereplője, a George Valentin némafilmsztárt alakító Jean Dujardin szintén bearanyozódott, így most már biztos, hogy mostantól már nem pusztán francia, hanem világsztár.
A mozi végül még a filmzene kategóriában is tarolt, így hat jelöléséből hármat díjra váltott, ás az este abszolút győztese lett a Michel Hazanavicius által rendezett, tízmillió eurós büdzsével készült The Artist.
Az ember akkor jön igazán zavarba, amikor leírja: tulajdonképpen ez egy klasszikus, 4:3-as képaránnyal készült fekete-fehér némafilm. Azt már megszokhattuk, hogy a Golden Globe – jobb formájában – sokkal progresszívabb, mint az Oscar, bátrabban is díjaznak, de most "sajnos" az Európai Filmakadémiát (EFA) alázták meg.
A The Artist több kategóriában is jelölt volt decemberben az Európai filmdíjra, ahol persze semmit sem kapott. Pedig sokkal célszerűbb lett volna Hazanaviciust elismerni a rendezői díjjal, mint a dán Suzanne Biert a kifejezetten hollywoodias Egy jobb világért. És nemcsak esztétikai, hanem taktikai szempontok miatt is.
Különösen, hogy az utóbbi mű egy évvel korábban kapott már Globe-ot és Oscart is, így az EFA történetében először most előzhetett volna. Sebaj, az sem tragédia, ha az európai film Hollywoodban diadalmaskodik.
