A nagy koncertterem ha nem is zsúfolásig, de azért tele volt – az italmérésnél alakult csak ki kellemetlen tumultus a tíz órai kezdés előtt – az átlag negyvenes lázadók kényelmesen végigugrálhatták a másfél órát. Mivel az Európa Kiadó nem lett önmaga emlékzenekara, az új dalok szövegét is serényen tanulni kell, s már az is kevés, ha hosszabb utakon belökjük a 2013-as Annak is kell című albumot. Nincs mese, járni kell a koncertekre, különben nem leszünk naprakészek, a koncert több mint felén csak téringélnénk.

A régi és új dalok ügyes váltogatása révén kurrens gyűjteményt állított össze a zenekar, egyaránt jól szólt a Smirgli és Virsli, a 3 Judit 4 Zsuzsa vagy a címadó Annak is kell. Ahogy a zenekar maga is vegyes korú, hiszen az alapítók mellett Darvas Benedek jelentősen csökkenti az átlagéletkort.

Egyértelműen uralták a friss szerzemények a koncertet, de a hangzás egységes és lendületes volt, nem volt árapály-jelenség, vagyis nem vándoroltak el a kocsma felé az emberek, hogy a régi slágerekre visszaérhessenek a következő kör sörrel – pedig volt masszív fél óra, amikor csak új és középrégi számok mentek, de akkor se ült le a buli. Nagyjából mindenki tudta, mire számíthat és azt is kapta – kivéve talán azt a füstöltszalonna szagú, bőrkabátos pasast, aki egy számra előre jött, ácsorgott, aztán ugyanolyan lendülettel távozott is. A nagyjából belőhető repertoárban meglepetésként – mert nem jellemző, hogy játsszák – a Turistát is lenyomták, ami után csak úgy belecsaptak a bon bonozásba meg sem várva a tapsolás és ujjongás végét. Így kell ezt csinálni.

Persze nem nehéz úgy frissen tartani az akár harminc éves dalokat, hogy a szövegeik semmit sem veszítettek aktualitásukból és erejükből. Tegnap is jól odamondtunk a tuggyukiknek és húsz év múlva is odamondjuk. „A régi fiúk régen tudják,/ Az újak pedig megtanulják,/ Muszáj menni, nem lesz szünet,/ Éjjel-nappal sötét ügyek."

Ne aggódj, Jenő. Nem fogsz eltűnni a rock and rollból soha.