És Schmitt Pál csak jött, csak jött, csak jött...
Jó lehet szilveszteri televízióműsor-készítőnek lenni, tudván, hogy a lakosság jelentékeny része este kilencre már be van állva, ekként kevéssé fogékony a dobozból érkező képekre-hangokra, miközben a médiafogyasztás csaknem hetven százaléka a tévére korlátozódik, ebből adódóan még így is elég magas azoknak a T. érdeklődőknek a száma, akik e napon a fotelban ülve várják a kötelező vidámságot. Mármost az első csoporttal aligha lehet mit kezdeni, a józanabbaknak/otthon bulizóknak meg azért nehéz a kedvükre tenni, mert az utóbbi években legföljebb Alfonzó és Hofi tudta könnyesre nevettetni a publikumot, csakhogy már mindkettő régóta halott.
Az RTL Klub hagyományosan föladta az óév utolsó napját, s Bud Spencer feledhetetlen kalandjaiba menekült. Jó, volt egy kis Való Világ is, de ez alapjaiban nem változtatott a csatorna óévi vízióján, legföljebb a gyanútlan néző most hét és nyolc között is beleszaladt Szandika szilikondús ajkába és Alekosz első osztályos moralizálásába.
A TV2 az Ezek megőrültek! című nem is tudom, micsodának az ismétlésére bízta az este nagy részét, nyilván abból a megfontolásból, hogy ha már az úgynevezett celebek esésére-kelésére épülő formátum az ősszel komoly nézettséget ért el, akkor most is odaülnek az emberek megnézni Fekete Pákót, amint arccal bólintja a szarral teli medencét. (Hm, azért látom magam előtt, amikor az új vezér, Simon Zsolt kellően őszintétlen mosollyal átveszi az Ezüst Medve-díjat valahol Európában, s boldogan öleli mellére a habostortás arcú Zámbó Árpyt. Meg Pákót, aki már húsz éve is ciki lett volna az albán hármas csatornán.)
Az MTV Galla Miklósra és az ő humorára építette szilveszterét, mielőtt becsületesen belemászott könyékig az archívumba, hogy közben Koós János, Bodrogi Gyula, Csala Zsuzsa és Lorán Lenke élőbeli sztorifolyamával mentegesse előre a késő estét. A sorból természetesen nem maradhatott ki Nagy György, az Ország Bölcs Tanítóbácsija sem, aki váratlanul feltűnt a Hogy volt?! című műsorban, majd az egykori tv2-s Pintér Dezsőt megidézve patetikusan összefoglalta az évet, s beletúrt Gaskó Balázs hajába.
A Duna TV Szolnokra kihelyezett gálaműsort adott, egyebekben pedig körbehurcolt sztárok próbáltak megdolgozni a számlán szereplő összegért: a számos tévén haknizó Bagi, Nacsa párostól az obligát Pákóig megannyi elképesztően vicces ember performanszait követhettük nyomon, ha pedig mégis kifeküdtünk volna ettől, még mindig ott volt a menekülést adó távkapcsoló, hogy a Mezzón nyugtassuk idegeinket, esetleg Mike Payne dicsőítésvezetőt hallgassuk a Pax Tv-n.
Minden a megszokott módon zajlott e szilveszteren is, de a görcsös fogvillantásba kevert álvidámságot, hopp, egyszer csak fölülírta valami.
Éjfél után történt.
Az ember ekkorra már azt gondolta, egyéb meglepetés nem érheti, ha csak, mondjuk, annyiban nem, hogy a csepeli temetőből élőben közvetítik Zámbó Jimmy föltámadását, ehhez képest a Himnusz után csak jött és jött velünk szemben Schmitt Pál köztársasági elnök, hogy elmondja a keményet meg a frankót. Píárilag, persze, nyilván rendben volna a dolog, amennyiben szpindoktorai azt kérték az emberek emberének emberétől, hogy Pali, ha már ilyen frankó csávó voltál az idén, s kétely nélkül aláírtál mindent, így a feleséged véletlenül eléd került új süteményreceptjét is, akkor legalább menj át néhány termen a Sándor-palotán, mert akkor motorizált katalizátor vagy katalizált motor benyomást keltesz, más tekintetben viszont akkor lett volna igazán hiteles a 89' előtti elvtársak elvtársainak elvtársának beszéde, ha a már ráaggatott piros bohócorral teszi azt, mert akkor legalább nem kellett volna azon gondolkodni, hogy hosszú jelenete a Bagi-, Nacsa-féle show betétszámainak egyike, esetleg komoly közlendőfélének szánt matéria.
Hátráltam a tévé előtt, miközben közelített felém a legfőbb ember, s ilyesmi még nem fordul elő velem. Na de majd a következő években: akkor már talán menekülök is.
