Nincs csillogó fellépőruhája, díszes bőrmellénye, feszes csuklószorítója. Nem áll mögötte tölcsérbe kiabáló, sűrűn beszélő, világszenzációt emlegető, hegyes bajszos kikiáltó. Csak egy emberkaréj áll mögötte. Nézők, akik komolyak, csendesek, némelyek tán még izgatottak is. Mert az erőt tisztelik. És egy százkilós kőgolyó, az mégiscsak egy százkilós kőgolyó. Azzal le kell játszani a mérkőzést, az nem adja magát olyan könnyen.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

A vásár népe várakozik, Fellini Zampanójának mai mása görnyed, erőlködik, feszülnek az izmai, és ezekben a pillanatokban még nem tudja, hogy elismerő taps lesz a jutalma, vagy gúnyos nevetés a büntetése. Talán az jár a fejében: ha sikerül a mutatvány, valaki felfedezi benne a nagy győztest, és lehet kidobólegény, de még közismert celeb is. És akkor majd más lép a helyére, hogy nekifeszüljön a brutális súlygolyónak, és róla is készüljön egy kép.