Na de itt most nyilván nem abszurdosítanánk a tényállást, pláne, mert a fittes-egészséges adássorozatok, a főzőműsorok nem csupán azt mutatják meg, mi a trendi, a kúl, hanem azt is: miért lehet okkal beolvasni nekünk.

Részint, ugye, mert este sört gurítva és csipszet markolva merengünk ifjúkori sprintjeinken – fel, le, fel, le, fel, le a fedezetsorban –, s adózunk megboldogult kockahasunk és príma vérnyomásunk emléke előtt. Részint pedig egyértel­műen azért, mert maga Lázár János, a szegények, az elesettek, újabban pedig a dagadtak pöckölgetője is a tudatosan táplálkozás hirdetőjévé lépett elő: a ducikaják pluszadója mögé bújtatott pénzbehajtás (kire terhelik majd, na, kire?) éber őreként már sosem néz rá a testromboló ételekre, sőt, delente köp egy hegyeset a vásárhelyi Meki előtt. Amúgy meg persze: oda kéne figyelni, a szentségit már tényleg, mit habzsolunk itt mozgás nélkül, e tekintetben mi vagyunk az európai népség egyik legrosszabbja, ha nem a.

Sok jó műsor van.

Akad realitybe ojtott harsány önmagvalósítás (például Gordon Ramsay), van biztos sémákra építő abrakadabrás fazékpörgető (hosszú a sor), de ami „kifejezetten a kedvencem” (in: Szindbád), az mostanság Béres Alexandra és Serényi Zsolt műsora, a Fitt-Térítők a Tv Paprikán. Említett csatorna egyébként is bejön, az meg pláne, hogy ebben a júniusban indult sorozatban Béres és Serényi nem akar megfelelni, össze­kacsintani, bravúrkodni: a duó csak teszi a dolgát, mintegy mutatja az utat.

A térítők előzetesen felhívást tettek közzé: ha szét vagy hízva meg összevissza élsz, akkor mi jól odamegyünk hozzád, s elsősorban megpiszkáljuk a hiúságodat, majd a hűtődet. Utóbbi kapcsán kikacagunk, mi is van benne (show-elem), majd megadjuk neked, te kis dagi, a koordinátákat, amelyeket követned kell, különben.

Így jutunk el, mondjuk, Sebestyén Tamás taxishoz, aki sokat ül és dolgozik, éjjel hazatérve meg betolja arcába a fél frigót, minek nyomán még szép, hogy megvilágosodik: ez nem mehet tovább. S ettől kezdve mi vagyunk ez a harmincnyolc éves, kétgyermekes fuvarozó, átérezve, mit is jelenthet a közelgő halál, amennyiben le nem állunk ezzel az életvitellel. És tessék. Serényi higgadtan nekilát főzni jókat, egészségeseket, Béres meg azt tudatosítja Sebestyénben, hogy a taxiban is lehet ám kezdeni magunkkal valamit: hasizomerősítés is végrehajtható a sofőrülésen, így, ni.

Csak akarni kell, ugye.

Serényi brokkolilevest készít pirított mandulával; töltött káposztát marhahússal, füstölt libamellel és kefirrel; zabos palacsintát és megannyi mást, s miközben megy a parádé, az ember óhatatlanul is ráébred: ha ezt végigcsinálja, akkor jó lesz neki. Már csak a szökött türkmén bejárónőt kell megfűzni otthon – ilyen minden rendes háztartásban akad egy –, hogy az életben maradáshoz szükséges heti menüsort előállítsa precízen: hétfőn szigorúan sonkás körte olívaolajjal és balzsam­ecettel nyitunk, vasárnap meg báránykebab friss lecsóvallal zárunk.

Jól csinálom, János?