Van egy nehezen áthidalható probléma: gyerekdarabot nem szabadna megnézni a huszadik előadás előtt, de néző nélkül hogyan élné meg akár csak a második estjét is? A Pince- és Karaván Színház közös produkciója, A Négyszögletű Kerek Erdő még útja elején jár. Ilyenkor tapasztalja meg a rendező és színészei, mire hogyan reagálnak a gyerekek, mihez szólnak hozzá, hol nevetnek jóízűen. Az is kiderül, mely korosztály élvezi leginkább a színpadi kalandokat, hogy aztán szóbeli propaganda alapján idővel már azokat a gyerekeket hozzák el a szülők, akik a legtöbb élvezetet találják benne.

Lázár Ervin zseniális meséinek láncra fűzött előadásában még nem kerültek helyükre a mozaikok. A darab kezdetén egyesével ismerkedhetünk meg a szereplőkkel, amely során külön súlyt helyeznek arra, hogy Vacskamati, Bruckner Szigfrid és Ló Szerafin kitaszítottak a hétköznapi (kockafejű) emberek világából. A színpadi erdő furcsa bandája csak Mikkamakkán keresztül kerül interakcióba a külvilággal. Ezt a szerepet pedig nem színész, hanem egy tízévesforma fiú játssza (váltott szereposztásban), öltözéke és beszédmódja is civil.

Szörnyeteg Lajos: Dobos Juci Somfai Sándor

Ő lenne hát Tóth Géza rendező szándékai szerint a kapocs a mesebeli hősök és a meséhez mit sem értő külvilág között. Adná magát, hogy a nézőtéren ülő gyerekek számára is hidat jelentsen, de ez az ív még nem épült meg a bemutatóra. A karakterek azonban készen vannak, a színészek kedvükre bohóckodnak. Mind közül kiemelkedik Dobos Juci, aki Szörnyeteg Lajosként mélységgel tudja megtölteni a kitaszítottság érzetét, és Nyári Oszkár hatalmas kedvvel elővezetett oroszlánja. A probléma, hogy Lajos éppúgy szűkre szabott erdejének foglya marad, mint Aromo és Dömdödöm.

A Lázár-mesék egymás mögé fűzve nem adnak ki egyetlen történetet. Szigfridnek fáj a foga, Vacskamati virágot kap születésnapjára, miközben Szörnyeteg Lajos szörnyen álmos, de a karakterek nem fejlődnek az események során. Mindenki éppolyan okostojás, szeleburdi, hetvenkedő, mint az elején, és a felépített meséknek is elveszik a csattanója, ha egyiknek a másikból kell kinőnie.

A bemutatón ülő sok óvodásnak megerőltető volt a nyelvi humor. De a színészek bizalmat ébresztettek bennük, mertek közbeszólni, kérdezni, kommentálni. A gyerekelőadás végső formáját akkor nyeri el, amikor kialakul az interakció színpad és nézőtér között. Ezt fogják a következő hetekben a színészek és alsós nézőik kitanulni. És akkor a Kerek Erdőbe új minőségű élet költözik.