Énekesnőnek beszervezhető
– Az első szelet vagy az utolsó morzsa?
– Szeretek beleenni az asztalon lévő ételekbe, akár más tányérjába is. De ha választanom kell, akkor inkább a morzsa. Keveset eszem, csipegetek, ezért az ötfogásos vacsoráknál komoly problémáim akadnak.
– Ha egyetlen tehetséget kérhetnél, mi lenne az?
– Lehet, hogy valamivel több spontaneitást, de ez nem igazán tehetség. Kétpólusú ember vagyok. A munkámban nagyon megfontolt, iszonyúan precíz, lehet rám számítani, 120 százalékon igyekszem odatenni magam. És mindig szeretem tudni, mi a következő lépés. A magánéletemben azonban elképesztően hebrencs, szertelen tudok lenni, tiszta óvodás. Ezt általában nem szokták feltételezni rólam, akik először látnak. A munkában ugyanakkor nehezen kezelem a váratlan helyzeteket, és viszonylag nehezen is reagálok rájuk. Meg tudom oldani őket, de ez számomra komoly stresszt jelent. Jó lenne, ha nemcsak a magánéletemben engedném meg magamnak a spontaneitást.
– Mi volt a legmeghökkentőbb viseleted?
– Ritkán követek el hatalmas kihágásokat. A sportosan elegáns viseletet képviselem viszonylag régóta.
– Hatalmas fülbevaló, vicces táska, ami mondjuk hajót formáz?
– Egyetemista koromban volt nagyon-nagyon rövid, felnyírt hajam – pumuklivörös meg lila. Ha hazamentem ilyen fejjel, szegény édesanyám vagy nagyanyám megijedtek: úristen, úgy nézel ki, mint egy férfigyerek. Utólag visszanézve a fényképeket, azért igazuk volt.
– Hol élvezed jobban a koncertet, a dühöngőben vagy a VIP-páholyban?
– Ha visszagondolok a Metallica-koncertre, akkor egyértelmű, hogy azt vétek VIP-páholyból nézni. Én mondjuk az ötödik sorban őrjöngtem. Nyilván egy klasszikus zenei koncertet meg lehet hallgatni VIP-páholyból is.
– Mibe lehetne beszervezni?
– Ennek a szónak elég rossz a felhangja. Hogy hova lehetne beszervezni? Énekesnőnek egy zenekarba biztosan… De bevontak már egy kultúrkörbe is. A húsztagú csapat havonta egyszer összejárt. Hol színházba mentünk, hol meghívtunk egy számunkra érdekes embert, aki kiselőadást tartott nekünk, utána vitáztunk, eszmét cseréltünk. Járt nálunk filozófus, népdalénekes, operarendező. Ez egy kvázi önképzőkör volt.
– Hol a határ gyávaság és a hallgatás között?
– Nyilván mindenkinél máshol húzódik ez a határ. Én az a típusú ember vagyok, aki viszonylag gyorsan szól, jelez, ha valami már nem komfortos vagy nem egyeztethető össze az elveivel.
– Magyarország EU-elnökségének arca voltál. El tudod képzelni, hogy visszatérsz újságíróként, és a korábbi megbízóidról, mondjuk a külügyminiszterről készítesz anyagokat?
– Adott esetben igen. Nemrég egyébként Helsinkiben jártam a külügyminiszter úrral – mint tudósító. Kicsit furcsa volt a helyzet, de őszintén szólva, az talán még furcsább volt, amikor újságíróból lettem szóvivő. Annyira emlékszem arra, mikor először adtam interjút az MTV stábjának, ahol mindenkit ismertem. Oda akartam állni az operatőr mellé, aki szólt, hogy nekem most a kamera elé kellene mennem… Az EU-s szóvivőség egyébként teljesen más szerepkör volt, mint mondjuk, ha kormányszóvivő lettem volna.
– Mégis olyan információk birtokába kerültél, amiket máshogy használ egy újságíró, mint egy állami megbízott.
– A legszigorúbb biztonsági átvilágításon, a C-típusún kellett átesnem, hiszen az elnökség alatt akár titkos iratokhoz vagy olyan anyagokhoz is hozzáférhettem, amelyek akkor épp nem tartoztak a nyilvánosságra. Ezek azonban az elnökségek féléves rotációja miatt csak arra az adott periódusra vonatkoztak és leginkább a 27 tagállam közös ügyeiről szóltak. Ezt helyén kell kezelni. De egy biztos, az elnökségi munkának köszönhetően sikerült szinte valamennyi újságírói szempontból értékes személlyel – például miniszterekkel, szakértőkkel, sajtóosztályokkal – megismerkednem, és ezt hosszú távon is igyekszem kamatoztatni.
– Visszamész a köztévébe?
– Fizetés nélküli szabadságra jöttem el a szóvivőség idején. Mikor vége lett, fel is ajánlottak egy igen kecsegtető feladatot, de ez nem jött össze, mert akivel együtt kezdtünk volna, családi betegség miatt lemondta a műsort. Úgyhogy most szinopszisokat írok, saját műsorokon agyalok, és meglátjuk, mennyire lesz rá pénz és fogadókészség. Addig is könyvet tervezünk az elnökség kulisszatitkairól, a gasztronómiáról – sajátos női szemszögből.
