A jó musical viszont olyan hatással van a lélekre, mintha töltőre dugnák. A jó musical legfőbb erénye, hogy nem hagy gondolkodni: nem agyalunk azon, vajon hogy kerül négy infúzióra kötött zombilány a főszereplőnk mögé a darab kulcsjelenetében, egyszerűen csak hagyjuk, hogy érezzük, amit a szerzők és a rendező éreztetni akart.

Peller Anna Gordon Eszter

És ezzel le is lövöm a poént: a Nők az idegösszeomlás szélén jó. Darabnak is, előadásnak is. Az utóbbi években dívó füstgépes-naplementés-cukormázas, csillivilli produkciók után üdítő visszatérni arra a pontra, ahol a musical emberszagú, ahol a karakterekről több is elmondható, mint hogy rezzenéstelen arccal képesek szerelmet vallani akár egy radiátornak is.

Az operettszínház új produkciója olyan előadás, amellyel a szereplők joggal kérik ki magunknak a sznob körökben már-már pejoratív összetételként használt musicalszínész kifejezést. Peller Anna eddigi karrierje legnagyobb show-ját csinálja a Vénusz a vénában című dalban – nemcsak hangilag, de színészileg is elementáris. Janza Kata lubickol a neu­rotikus Lucia szerepében – tessék, adjanak egy színésznőnek normális szerepet, értelmes szöveget, és hopp, egyszer csak színházat csinál. ­Gubik Petra lehengerlő hisztérika, groteszkbe hajló monodrámája a rögzítőre mondott paranoid üzeneteivel még a közönség zárkózottabb felét is teljesen feloldotta, s innen bármit lehetett a színpadon. E három nő jutalomjátéka ez az előadás, meg persze Varró Danié, aki választékos, vicces és szórakoztató dalszövegeivel javítja a tragikus musicalszöveg-statisztikákat.

A karakterszerepek precízek, kidolgozottak, a nagyjelenetek a békebeli bohózatokat idézik. Jeffrey Lane és David Yazbek feszes, sodró darabja szerencsére nem folyik szét Réthly Attila rendező kezében, ám a direktor épp annyi személyes szabadságot ad színészeinek, hogy azok életszerűvé, emberszagúvá tehessék a játékot. Kérdezhetik, persze, miért kell Pedro Almodóvar egyik leghíresebb filmjéből musicalt csinálni. Nos, azért, mert akár még ilyen is kisülhet belőle.

Nők az idegösszeomlás szélén. Az operett előadása az Átriumban