„El sem tudják képzelni, hogy az milyen gyönyörű szép volt! Amikor éjszaka megszólalt a sziréna, kimentünk a házból, felültünk a domboldalba, és onnan bámultuk azt a tűzjátékot…!”. Szerdahelyi István, erdélyi menekültek gyermeke így mesél a második világháború során Budapestet ért légitámadásokról. A szemszög sajátos, gyerekként megtalálta a még oly szörnyű eseményekben is ezt a furcsa, mondhatni morbid szépséget. A bombázás fényei a viszonylag biztonságos külvárosból nézve csodálatos tűzijátékká váltak, még akkor is, ha a súlyos következményekről teljesen persze lehetetlen volt megfeledkezni.

Mi pedig, diáktársaimmal, vele szemben ülünk, nedves tenyerünkben a kérdésekkel teleírt papírjainkat gyűrögetve. Megilletődve, torkunkban gombóccal igyekszünk egybeterelni a fejünkben kavargó, az elmúlt napokban különböző könyvekből bemagolt információmorzsákat, hogy úgy tehessünk, mintha teljes biztonsággal tudnánk követni az elmesélt eseményeket, még ha addig töriből nem vettük is ezt az időszakot.

Néhány interjúval később aztán megjött a rutin. Kiderült, hogy kérdezni nem is nagyon kell, elég egy kezdő lökés, és a második világháborús, ’56-os és a rendszerváltással kapcsolatos emlékek sorra, szinte megállíthatatlanul törnek fel interjúalanyainkból. Mi pedig csak szívtuk magunkba azokat a történeteket, amelyek a könyvekben található száraz tények és évszámok halmaza mögött rejtőzködnek, nem írásban, csak az emberi emlékezetben rögzítve.

Az Audiovizuális Emlékgyűjtés, vagy egyszerűbb nevén az Emlékpontok program, amelynek eredeti és egyik legfontosabb célkitűzése az „1945 utáni történelem oktatásának megújítása” volt, immár több mint 3 éves. A Terror Házát is működtető Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány által kidolgozott, végül EU-s támogatással megvalósult projekt országszerte mintegy 70 középiskola tanárait és diákjait vonta be a munkába, amelynek eredménye egy interneten keresztül is bárki által hozzáférhető digitális interjútár, a www.emlekpontok.hu elkészülése lett. 1000 diák, 300 pedagógus és 3200 elkészült interjú. A projekt kitalálói jól tapintottak rá arra, ami fájóan hiányzik egy-egy középiskolai tanóráról: az interaktivitás, az élményszerűség, az emberközeliség.

Az Emlékpontok program során elkészült interjúk – mint azt már a projekt kiírásakor sejteni lehetett, a lezárása után pedig be is bizonyosodott – kétségkívül igen hasznosak lehetnek, oktatási és kutatási célokra egyaránt. Így, néhány év távlatából azonban érdemes újra szemügyre venni, hogy a (túl)teljesített, számszerű eredmények mellett mennyire valósultak meg azok a célok, amelyeket nem lehet szerződésben kikötni. Azaz, hogy az elkészült videóanyagok csupán a honlapon „porosodnak-e”, vagy használják is őket.

A www.emlekpontok.hu azonban nem sok támpontot nyújt, ha a hasznosulásáról szeretnénk tájékozódni. Pont úgy áll, ahogy a projekt lezárultakor, új bejegyzésnek híre-hamva sincs, a látogatók létezéséről pedig csak a videók melletti, nézőszámot mutató kis számlálók tanúskodnak. Pedig, mint azt Tallai Gábortól, a projekt vezetőjétől megtudtuk, az Emlékpontok igenis él. Mivel EU-s támogatással készült el, az Emlékpontok felelőseinek és a részt vevő iskoláknak is minimum 5 éves fenntarthatóságot kellett vállalniuk, ennyi időn át kell valamilyen módon működtetniük „a projekt eredményeképp létrejött infrastruktúrát”.

– Az iskolák – bár erre szerződés is kötelezi őket – folyamatosan jelzik, mekkora sikere van az „oral history” módszertanával megtartott történelemóráknak – válaszolja a programvezető az Emlékpontokkal hasznosulásával kapcsolatban feltett kérdésekre. – Sőt, jelentős a külföldi érdeklődés is, munkatársaink több tucat nemzetközi konferencián mutatták be a programot (Berlin, Dublin, Prága, Varsó, Vilnius stb.), mi több, az Egyesült Államok nagykövetsége – mint átvételre érdemes módszerről – külön érdeklődött a projekt felépítéséről.

Az általunk megkeresett középiskola tanárai azonban egészen másról számolnak be. Véleményük szerint, bár az Emlékpontok anno sok örömet szerzett a diákoknak és az interjúalanyoknak is, az elkészült filmek inkább kutatóknak, helytörténészeknek vagy éppen a rokonoknak lehetnek igazán érdekesek. A projekt iskolabeli felelőse, állítása szerint, immár több mint egy éve nem találkozott sem kérdőívekkel, sem pedig jelentésekkel, és bár a projektben nem részt vevő pedagóguskollégái is tudnak a videótárról, az az interjúk hossza, a tanmenethez való igazodás kényszere és a technikai lehetőségek miatt sem igazán alkalmas középiskolai tanításra.

Bár természetesen nem állítható, hogy egyetlen középiskolában sem használják fel a videókat, ezek fényében már jobban érthető, hogy a honlapon létesített fórum miért nincs tele lelkes pedagógusok hozzászólásaival, akik egymásnak ajánlják a megnézésre érdemes(ebb) interjúkat. Ám ha tanárok nem is, legalább azok a történelem szakos diákok vagy kutatók nyomot hagyhatnának valamilyen módon az oldalon, akik a hatalmas gyűjtemény tematizálásával és kutatásával foglalkoznak. Ugyanide tölthetnék fel akár az interjúk alapján megírt tanulmányokat, vagy a projektet bemutató konferenciákról szóló beszámolókat is, így minden érdeklődő különösebb utánajárás után tájékozódhatna a program eredményeiről és hasznáról.

Anyagi forrás persze nincs a fejlesztésre, mint ahogy a program esetleges folytatására sem, bár az Emlékpontok ötletgazdái szívesen folytatnák a videótár bővítését. Ugyanakkor ez a fajta módszer a történelem és az azt megélő emberek emlékeinek megőrzésére mindenképpen figyelemreméltó, ezért egy esetleges legközelebbi alkalommal ajánlatos lenne jobban felmérni, hogyan is tehetnék az összegyűjtött anyagot pedagógus- és diákbaráttá is. Ily módon pedig az eredetileg kitűzött fő cél, a történelemoktatás megreformálása talán nem csak papíron valósulhatna meg, és a videók immár a gyakorlatban is kiegészíthetnék a sokszor száraz, és igencsak sietős tantervet.

Az országban mindenesetre akad még „néhány” középiskola, ahol szívesen folytathatnák azt, amit az első 69 megkezdett. Mégpedig, ha lehet, minél hamarabb, hiszen félő, hogy az Emlékpontok projekt során feldolgozott időszakról túlságosan hamar már senki nem fog tudni első kézből beszámolni.