Emberáradat a Vörösmarty téren
Esőáztatta-szomorkásan indult, napfénykáprázatban zárult az idei könyvhét, és sokan úgy tartják, az utóbbi évek legsikeresebbje volt. Miközben ezrek próbálták menteni a menthetőt Észak-Magyarországon a szakadó gátaknál, Pesten tömeg hömpölygött a könyves standok szűk utcáin; rég nem látott ismerősök üdvözölték egymást, írók ejtőztek, kvaterkáztak napernyős asztaloknál. A városban itt-ott egy jobb, emberségesebb, élhetőbb világ képe sejlett fel, amelyben a könyv kitüntetett szerepet tölt be.
Reményi József Tamás, a Palatinus Kiadó főszerkesztője is úgy látta, egyfajta lelki gyógyírként szolgált a könyv ünnep sokaknak a külvilág nyugtalanító híreire, ha már más nem kínálkozik. Bár valamit talán mégiscsak lehetett volna tenni: a Vörösmarty téren például hiányoltam egy perselyt, amelybe az otthonukból kiöntött emberek javára lehetett volna adakozni. Nem biztos, hogy az a pénz fog hiányozni, de a szolidaritást ott és akkor nem élhettük át.
Mint ahogy átéltük a megnyitón, a könyvesek iránt. A Márai-program váratlan felfüggesztése, lebegtetése joggal aggasztja a válsággal küzdő könyvszakmát még az után is, hogy csütörtökön nyugtató célú közleményt adott ki az új államtitkár. Másnapra, harmadnapra el is tűntek a tiltakozást jelző fehér szalagok. A kiadók, kereskedők alig győzték kiszolgálni a sok vásárlót, érdeklődőt. A standok egy csoportjában a tavalyi, igen jó eladásokhoz hasonló eredményről számoltak be, másutt egyenesen kiugróról. Volt olyan kiadó, amelynek munkatársai a hirtelen nyárra fordult szombaton akkora forgalmat bonyolítottak le, mint tavaly öt nap alatt (ez 1-1,5 millió forint közötti bevételt jelenthet). Mindig mondják, a könyvhét lényege nem a pénz. De most ez a pénz is nagyon fontos. Egyik-másik könyvműhelynek valóságos túlélőcsomag.
Látva a mostani ünnepet, igazat kell adni Zentai Péter Lászlónak, az eseményt szervező könyves egyesülés igazgatójának, aki szerint a könyvhét belegyökerezett a magyar kultúrába az utóbbi nyolcvan évben - ráadásul úgy, hogy a szellemi élet minden áramlatát képes békés egymás mellett élésben tükrözni. Eredetileg az olasz példát emelte át Supka Géza, az alapító. Aztán az olaszoknál szép csendben elhalt a rendezvény (az erős könyvkultúra persze megmaradt). És most olasz turisták csodálkoznak el pesti belvárosi sétájuk közben, mit csinálnak a magyarok. „Benissimo, signore! - és ez maguknál minden hétvégén így megy?"
Nem volt egy vagy két kiugró újdonság, könyvsikerek azonban most is akadtak szép számmal, különféle műfajokban. Közönségsiker például a gyerekkönyv-kategória Szép Könyv-díjasa, Jakabosné Kovács Judit Kerekítő című kötete (illusztrátor: Kállai Nagy Krisztina) a Naphegy Kiadónál - az ölbe vett gyerekkel folytatható játékokat, mondókákat gyűjti össze, és egészíti ki hasznos tanácsokkal -, akárcsak Esterházy Péter szétkapkodott Esti-kötete a Magvetőnél. A Palatinusnál két elsőkötetes prózaíró, Szvoren Edina (Pertu) és Nagy Ildikó Noémi (Eggyétörve) aratott sikert, olyan kedvelt szerzők mellett, mint Háy János vagy Zalán Tibor. Ezúttal a Kossuthnál is szépíró vezet: Juhász Ferencnek azonnal honorálta a közönség, hogy legutóbbi, Pacsirta a szívben című, bonyolult képekben fogalmazó műve után most A gyermekkor csontváza című új verskötete könnyebben átlátható, átérezhető lírát kínál. A költő, túl nyolcvan életéven, tarka kendőt kerekítve nyaka köré dedikált fáradhatatlanul.
A dedikálások általában eseményszámba mentek. Juhász fiatalkorát idéző hetykesége mellett Konrád György ünnepélyesnek tűnt sötét öltönyében, Spiró György viszont simléderes sapkájában mintha csak megszakította volna a kocogást. Esterházy Péter világos öltönyben pompázott, Závada Pál laza volt és kedélyes, mint mindig. Sokan a szerzők régebbi könyveit is magukkal hozták, és mit tehettek az írók, az is az övék, beírtak szorgalmasan.
A Magvetőnél nagyon fogyott Garaczi László és Nádasdy Ádám új kötete is. A Jelenkor ugyancsak versekkel hódított olvasókat: Oravecz Imre, Falcsik Mari, Miklya Anna köteteivel. Az Ulpius-háznál a hazaiak közül a már bevezetett két sikerszerző vitte a prímet: Fejős Éva és Vass Virág. Az Alexandra-csoport azon kívül, hogy jó okkal jelentette meg újra Salamon Pál korábbi sikerregényét, az önéletrajzi Sorel-házat, Sárközi Mátyás Molnár Ferencről szóló könyvével vonta magára a figyelmet. Az Európa pedig Szabó Magda levelezőkötetével, Vámos Miklós irodalmi interjúgyűjteményével. A Kádár-kor avantgárdja iránt mindinkább érdeklődő olvasóréteg honorálta, hogy a Vince Kiadó megjelentette a festő-rajzfilmes Kovásznai György teljes életművét felölelő kötetét, amely a művész animációs filmjeit is tartalmazza DVD-n. Az irodalomtörténész és közíró Ungvári Tamás a Scolarnál aratott sikert az Emlékezés enciklopédiája és a Csalódások kora című köteteivel (az utóbbi el is fogyott). A Noran Libro Gion Nándor ifjúsági regényeinek gyűjteményével jeleskedett.
Lehetne folytatni, de inkább hadd említsem Háy János játékos, mégis megrázó festményét, amelyet Békés Pál emlékére rögtönzött. Csak a Palatinus standjának belső falán jutott neki hely, mégis, nekem ez a kép „égett be" leginkább ebből a könyvhétből
