A Frankofón Fesztivál keretében érkező produkció a hang és a gondolat kapcsolatát keresi, ahogy Emanuel Gat darabjaiban általában.

Gat nem fix koreográfiát táncoltat el a társulatával, pusztán kereteket, szabályokat határoz meg a táncosok számára. A színpadon mozgó kilenc előadó így szabadon élvezheti a plázst: énekelnek és táncolnak, elegánsan és természetesen. A darabban társadalmi struktúrák, vizualitás, egyéni viselkedési formák és az antropológia is megjelenik.

A régi sanzon végighúzódik az előadáson, újra és újra elhangzik, míg végül romantikus töltete teljesen elbagatellizálódik. A kellemes kiindulópont elemeire bontva lehetőséget ad az újraértelmezésre, az iróniára, a test és a zene harmonikus összehangolására. Az előadást tavaly nyáron mutatták be a montpellier-i táncfesztiválon.
A marokkói-izraeli gyökerű, Franciaországban élő Emanuel Gat sokáig karmesternek készült, első önálló koreográfiáját 1994-ben készítette Bach zenéjére. Saját társulatát 2004-ben alapította, miután a Gázai övezet közeléből Franciaországba költözött.

A Téli utazás és a Tavaszi áldozat című produkciói - amelyeket a Trafó közönsége is láthatott - ugyanebben az évben hatalmas sikert arattak az uzés-i táncfesztiválon. Két évvel később New Yorkban megkapta a neves előadóművészeti díjat, a Bessie-t.
A Romantikus tengerpart című produkciót március 13-án és 14-én láthatják az érdeklődők a Trafó 200 százalék tánc elnevezésű sorozatában. A pénteki előadás után Péter Petra tánctörténész beszélget a koreográfussal.