Az özvegy eleinte nem mert rábólintani az új lemezre,  ezért megkérdezte Elvis korábbi zenekarának vezetőjét, Joe Guerciót, aki egyetértett abban, hogy az 1977-ben elhunyt énekesnek nagyon sokat jelentett volna, ha még életében elkészíthet egy ilyen lemezt. Hozzátette, Elvist sosem érdekelték a műfaji korlátok, ő ennél sokoldalúbb volt. Imádta Beethovent, Mozartot és Brahmsot. „Azt akartuk, hogy Elvis a világ legjobb együtteseinek egyikét kapja, ezért választottuk a Royal Philharmonic Orchestrát” – magyarázta Don Reedman producer.

A lemezre olyan klasszikusok kerültek, mint a Love Me Tender, az If I Can Dream vagy a ­Bridge Over Troubled Water. Priscilla Presley csupa olyan dalt választott, amelyet az énekes annak idején maga válogatott be a repertoárjába. Az album egyik fő attrakciója, hogy a Fever című számban a technikának köszönhetően Elvis duettet énekel napjaink népszerű szvingénekesével, Michael Bubléval, aki azt mondta: ez a dal a legnagyszerűbb dolog, amit valaha is csinált.

A lemez felvételei a legendás londoni Abbey Road stúdióban zajlottak. Priscilla Presley azt mondta: ez az album a puding próbája, szeretnék felmérni vele, miként reagálnak a rajongók az új Elvis-hangzásra. Ha jól, akkor legközelebb akár messzebbre is mehetnek – bármit jelentsen is ez.

Elvis egyébként nemcsak lemezen kelt új életre, hanem jövőre Las Vegasban is megelevenedik: Michael Jackson – azaz Elvis veje – 2014-es Billboard-díj-átadós „fellépésének” mintájára, mely valójában egy hologramshow volt. Az előadás során egy táncos testére „varázsolják” Elvis fejét egy különleges projektor segítségével. „Vegyesek az érzelmeim ezzel kapcsolatban” – vallotta be a Guardiannek adott interjújában az özvegy. – Talán nem kellene elhamarkodottan ítélnem, de egyelőre kicsit ijesztőnek érzem.”