A március 11-én, életének 82. évében elhunyt Bacsó Pétertől, számos kiemelkedő film, köztük A tanú rendezőjétől a család nevében Andor Tamás operatőr, az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviseletében Hiller István tárcavezető, a főváros részéről Horváth Csaba főpolgármester-helyettes, míg a szakma nevében Báron György filmkritikus búcsúzott.

"Egy ilyen utolsó, nagy stábfotón nem könnyű mosolyogni" - fogalmazott Andor Tamás barátjára, a "költő, rendező, forgatókönyvíró, dramaturg, mókamester" Bacsó Péterre emlékezve. Mint elmondta, a rendező egész életében hihetetlen ambícióval, megállíthatatlanul dolgozott. "A túlságosan erős politikai szelekben volt egy képessége: az élére fordult (...), így tudott mindig az egyik vállával előre menni" - tekintett vissza Bacsó Péter munkásságára. Andor Tamás szerint Bacsó Péter "egy élethosszig szóló tanúskodást" hagyott az utókorra az általa megélt életről és olyan szállóigéket, mint "az élet nem habostorta".

Hiller István felidézte: mikor a rendező az idei Magyar Filmszemlén átvette az életműdíjat, elnézést kért, amiért mindig szomorú filmeket készített, pedig nevéhez az egyik legfontosabb magyar kultuszfilm, A tanú fűződik, mellyel generációkat nevettetett. A miniszter úgy vélte, Bacsó Pétert minden téma foglalkoztatta: "embereket, érzéseket, hangulatokat sűrített filmkockákba, dacolva tiltással, csak önnön belső mércéjéhez igazodva". Nem hitt a keveseknek szóló művészfilmekben, ideáljaihoz, Chaplinhez vagy Fellinihez hasonlóan ő is a közönséghez szólt - emelte ki Hiller István. Mint hozzátette, Bacsó Péter a "nehéz évtizedekben" is tudott sikeres közönségfilmeket alkotni, de őszintesége nem tűnt kíméletlennek, "mindig velünk nevetett, nem rajtunk".

Horváth Csaba hangsúlyozta: a Kossuth-díjas rendező életműve egész korszakot fog át, olyan remekműveket hagyva maga után, mint a Szerelmes biciklisták, a Sztálin menyasszonya, a Szikrázó lányok vagy utolsó műve, a Majdnem szűz; saját játékfilmjei mellett azonban még félszáznál is több alkotásnak volt forgatókönyvírója, dramaturgja. "Nem csupán egy filmes generáció, hanem mindannyiunk bölcs tanítómestere volt" - fogalmazott. A városatya emlékeztetett arra, hogy a Budapest díszpolgára címmel is kitüntetett Bacsó Péter munkáinak kedvelt helyszíne volt a főváros, "szereplői ismerős utcák, házak, terek lakói, egyszerű zongoraművészek, széplelkű konzervgyári munkáslányok, operettprimadonnák, szerelmes orvosok és biciklisták".
"Kajánsága, mosolyra fakasztó görbe tükre mindannyiunknak nagyon fog hiányozni" - jegyezte meg.

Bacsó Péter utolsó nyilvános szereplését a filmszemlén Báron György is felidézte: a rendező akkor elmondta, soha nem akart életművet alkotni, csupán filmeket szeretett volna csinálni. "Mégis úgy formálódott kerek egésszé életműve, hogy szinte észre sem vettük" - hangsúlyozta a filmkritikus. Mint kiemelte, hatvan, filmmel töltött esztendő alatt, bár készített bőséggel drámákat, komoly darabokat, Bacsó Péter mégis igazi, nagy szatirikus volt. "Egy országot tanított meg nevetni, mert tudta, amin sírni sem tudunk, azon mosolyogni kell" - emlékezett Báron György.

A rendezőtől egy-egy verssel búcsúzott Rudolf Péter és Cserhalmi György színművész. A családtagok mellett Bacsó Pétert számos barátja, pályatársa, tanítványa és tisztelője, többek között Szacsvay László, Fehér Anna, Nagy-Kálózy Eszter, Ubrankovics Júlia és Hegyi Barbara színművész, Mészáros Márta, Sándor Pál, Makk Károly és Tímár Péter rendező, Konrád György író, Juhász Ferenc költő, Bozsik Yvette táncművész, Farkasházy Tivadar humorista, Halász János, Mandur László, Békesi László és Csehák Judit politikus kísérte utolsó útjára.

Bacsó Péter Kossuth-díjas filmrendező hamvait tartalmazó urna a művész ravatalánál a Farkasréti temetőben.