Cohen ’94-ben, nem akármilyen életművel a háta mögött visszavonult a Los Angeles környéki hegyekbe, hogy buddhista szerzetesként éljen. Felszentelték, felvette a Jikan nevet, ami csöndest jelent, ezzel mintegy jelezve az út végét. Öt évig bírta, s 2001-ben Ten New Songs néven nagyon erős albummal jutalmazta meg kitartó közönségét, de fellépésekről már akkor sem volt szó. Pár évre rá viszont felhagyott a visszavonult életmóddal, mert egykori szeretője és menedzsere, Kelley Lynch mindösszesen 150 ezer dollárt hagyott meg ötmilliós vagyonából, amit nyugdíjas éveire tett félre. Ennyiből, mondjuk, a Korda házaspár simán kihúzhatná Balatonalsón, de Cohen nem az a fajta. Szerencsére. Azóta megszületett az egyik legjobb koncertalbuma (Live in London), a turné egyébként Budapestet is érintette, és ezt mindmáig meghatározó élményként könyvelheti el az, aki ott volt. Meg egy már inkább resztlinek tűnő, de még mindig erős válogatás (Songs From The Road), és két rendes album (Old Ideas, Popular Problems).

Leonard Cohen budapesti fellépésén 2009-ben Kocsis Zoltán / Archív

A nyár elején piacra dobott Can’t Forget: A Souvenir Of The Grand Tour viszont amolyan lehúzásnak számít. Van rajta két vadonatúj blues (a remek Never Gave Nobody Trouble és az igen szórakoztató Got A Little Secret), a többi a beharangozóval ellentétben egyáltalán nem számít ritkaságnak, csak keveset játszotta őket élőben.

Az albumon szereplő nyolc koncertfelvételt a szintén sikeres Old Ideas nevet viselő világ körüli turnén rögzítették. (2008 és 2013 között 470 koncertet adott 31 országban, mintegy négymillió ember előtt.) A Can’t Forget mégsem lett koncertlemez, hanem amolyan összesepert morzsákból csipegető egyveleg. Jó újra hallani a Night Comes On-t, a hömpölygő Light As a Breeze-t, a francia nyelvű La Maniac-ot vagy a himnikus Joan of Arc-ot. Az is jó, ahogy mókázik a közönséggel a Stages előtt, ám az egész nem tesz hozzá semmit az eddigi életműhöz. Meg sem közelíti a koncertfelvételeket tartalmazó albumokat. Nincs csúcs- vagy mélypontja, mindössze egymás után sorjázó darabok. Van, mert lennie kell. Talán csak a legelszántabb hívek teszik majd be a gyűjtemény darabjai közé.

Szóval, talán itt az idő, hogy behajtsák valahogy Kelley-től a bíróság által megítélt kárpótlást (kilencmillió dollár), mert a rajongókat így már nem túl sportszerű megfejni. Miközben Cohen érett, dörzspapírhangja még mindig olyan, hogy elhallgatnánk napestig. A maga súlyaival és könnyedségével, a maga megszolgált bölcsességével. Csak most elsikkasztotta az örömünk egy részét. De még reménykedünk, hogy nemsokára kamatostul visszafizeti.

CAN’T FORGET: A SOUVENIR OF THE GRAND TOUR Leonard Cohen Forgalmazza a Sony