Az északír születésű Heaney lírai verseiben megelevenedtek gyermekkora élményei, az ír tájak, és a fájdalmas ír megosztottság is. Most mindenki magáénak tekinti: az ír miniszterelnök, Enda Kenny szavai szerint Seamus Heaney a nyelv őre, a nemzet eszenciája volt, olyan nagyságok között a helye, mint Joyce, Yeats, Shaw vagy Samuel Beckett. Martin McGuinness északír miniszterelnök is nemzeti kincsnek nevezte, egy irodalmi nagyságnak.

Heaney élete nem volt mentes a konfliktusoktól. Amikor 1972-ben, a véres vasárnap után elhagyta Belfastot, egy protestáns lap lelkesen örvendezett „az ismert pápista propagandista” távozása felett. Amikor 1982-ben egy brit kiadó felajánlotta, hogy egy antológiában megjelenteti a verseit, elutasítását is versben fogalmazta meg: zöldnek, vagyis tősgyökeres írnek vallotta magát, függetlenül attól, hogy a Nagy-Britanniához tartozó Észak-Írországban született.

Gerevich András az MTI-nek elmondta, hogy középiskolás korában véletlenül akadtak a kezébe Seamus Heaney versei, amelyekből akkor többet lefordított magyarra. Mint felidézte, gyerekkorának egy részét Dublinban töltötte, így Írországot a második hazájának tekinti. "Megragadott, ahogy az északír konfliktust beemelte a költészetbe: nagyon kifinomult, sokoldalú költői nyelven tudott írni erről" – fogalmazott a fordító.

Amikor az ír költő megkapta 1995-ben a Nobel-díjat, összeálltak néhány angol szakos költővel, így készült el Heaney Különös gyümölcs című, második magyar nyelvű kötete. (Az elsőt Tandori Dezső fordította, és az Európa Könyvkiadó adta ki Seamus Heaney versei címmel 1980-ban.) Gerevich András kiemelte, Seamus Heaney költészetének csak egy korszakát hatotta át erősen a politika, az 1970-es évek második felétől próbált kevéssé politikus lenni.

Szerinte a természet-központúság, a metaforák gazdagsága lehetnek a hívószavai Heaney költészetének, amit Gerevich András a költő paraszti származásával indokolt. "Gyakran visszanyúlt az ősi kelta történelemhez és mitológiához, ehhez a brutális világhoz, és ezt vetítette rá a politikai valóságra" – emlékezett a fordító, hozzátéve, hogy például a terrorcselekmények áldozatai és az ősi rituális gyilkosságok áldozatai között vont párhuzamot.

Gerevich András szerint Heaney egész költészetére jellemző a humánum, az erkölcs tisztelete, a legsötétebb időszakban is a becsület álláspontját kereste. "Az erkölcsi tartást képviselte, de nem szájbarágósan, didaktikusan, hanem mély emberi érzéssel, magas esztétikával" – tette hozzá.

Gerevich András felidézte, hogy 2010-ben jelent meg Heaney legutóbbi magyar nyelvű kötete, amely az életmű javát tartalmazza. Hozzátette: szeretné újból az ír költő verseit fordítani, hogy felhívja a figyelmet, mennyire fontos költőtől búcsúzik a világ.