Fél évszázadon át volt a kiadók, az írók és az olvasók kedvence. Még éppen frissdiplomás az 1927-ben született Kass János, az Iparművészeti majd a Képzőművészeti Főiskola neveltje, amikor már bekerül a II. Magyar Képzőművészeti Kiállítás díszalbumába. Rózsa Sándor-illusztrációja heves, monumentális és egyelőre izgatottan vonalkázott, ebből majd a szoborszerű súlyt, a realizmus fenségét őrzi meg a kiteljesedett életmű. A vonalak letisztulnak, a szereplők egy gesztussal is kifejezőkké tömörödnek, a kompozíció egyszerűségében áttekinthető és kikezdhetetlen.

Erre a kiteljesedésre nem sokáig kellett várni. Egyszer bizonyára feldolgozza majd a művészettörténet azt a csodát, amelyet a hazai könyvkiadás és a magyar grafikusművészet a hatvanas évektől végbevitt, és amelyhez hasonló korábbi példát egyiknek a története sem tud felmutatni. Sajnos, a későbbi korszakok sem. Kass János nemcsak részese volt a Kondor, Gyulai Líviusz, Reich Károly nevével csak felületesen jellemzett nagy korszaknak, hanem talán a legtöbbet foglalkoztatott illusztrátora is. Okkal: maga is többször elmondta, a könyvtervezők is tanúsították, hogy munka közben mindig igazi alázattal és mindig professzionális tudatossággal figyelt a leendő olvasóra, mindig íróban, olvasóban és könyvben gondolkodott.

Tehette ezt annál inkább, mert Lipcsében maga is tanulta, később itthon tanította a könyvművészetet. Volt mit tanítania: az általa illusztrált művek listája valóban felsorolhatatlan, valóban könyvtárnyi, a most véget ért pompás katalógus a Bibliától a Kékszakállú herceg váráig és Juhász Ferencig tart.

R. Gy.

MTI: A kétszeres Munkácsy Mihály-díjas, kiváló művészt, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagját az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.

Kass János a legmarkánsabb művészek közé tartozik, hiszen a folyton változó trendektől függetlenítve magát ki tudott emelkedni a középszerűségből, a torz kultúrpolitika nyomása alól az egyediség felé tudott fordulni. "A szegedi polgári zsongás hatására életformát, tartást, hangulatot teremtett egy egysíkú korban" - mondta róla Aczél Géza költő még 2008 novemberében. Véleménye szerint Kass János soha nem félt az újtól, mindig beépítette eszköztárába a legmodernebb technikát, legyen az a hologram, a lézer vagy a számítógépes grafika. Művészetének különleges része a gyermek- és tankönyvirodalom illusztrálása - hangsúlyozta akkor Aczél Géza.

Kass János 1927. december 26-án született Szegeden. 1956-tól 1959-ig Derkovits-ösztöndíjas volt, 1958-ban Bernáth Auréllal, Kovács Margittal és Somogyi Józseffel együtt állította össze a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonját, amelyért Bernáthot arany, őt ezüst díjjal jutalmazták. A hatvanas években a Móra Kiadónak készített rajzokat, rézkarcokat, 1965 és 1973 között az Új írás folyóirat művészeti szerkesztője volt. 1967-től 1981-ig az Iparművészeti Főiskolán oktatott, 1973 óta postabélyegeket is tervezett, tankönyvek, kották, plakátok őrzik keze nyomát. Számos önálló tárlatot rendezett itthon és külföldön, 1985 óta a szegedi Kass János Galéria ad helyet állandó kiállításának.

Munkácsy-díjat 1954-ben és 1967-ben kapott, 1999-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1977-ben érdemes művész, 1986-ban kiváló művész lett. 1966-ban és 1977-ben Lipcsében, 1999-ben Frankfurtban a könyvművészeti kiállításon A legszebb könyv díjat kapta. Mintegy 400 könyvillusztrációja ismert, a többi között A kékszakállú herceg vára. A 80-as években tematikus sorozatokat is készített, a Biblia- és az Ószövetség-sorozatot.

Kass János