A művész 1950-ben kapta meg a diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A vizsgaelőadásban nyújtott Antigoné-alakításáról még évek múlva is beszéltek, a szerepet később tévéfilmen is eljátszotta, Zsurzs Éva rendezésében. Színi pályája a Honvéd Színházban kezdődött, majd 1951-ben a Magyar Néphadsereg Színházához (a mai Vígszínházhoz) szerződött, a Nemzeti Színháznak 1954-ben lett tagja, 1989-től örökös tagja volt.

A pályakezdő Kohut Magdát a nagy tragika, Tőkés Anna utódjának tekintették: plasztikusan, szépen képezte a hangokat, úgy tudott beszélni, hogy az utolsó sorokban is hallották. Színészóriások társaságában, többnyire mellékszereplőként is emlékezetes alakítások fűződnek a nevéhez, szép szövegmondása elsősorban klasszikus művekben érvényesült. Eljátszotta Izidórát (Katona: Bánk bán), Iót (Aiszkhülosz: A leláncolt Prométheusz), Lady Annát (Shakespeare: III. Richárd), Mirjamot (Madách: Mózes), Elektrát (Bornemissza Péter: Magyar Elektra), Médeát (Grillparzer: Médea).

Amikor főszerepet játszott H. Barta Lajos Kiáltás című drámájában, amelynek csúcspontja egy negyvenöt perces monológ,
színháztörténeti szempontból ritka pillanatnak lehettek tanúi a színészek és a nézők: a háromnegyed óra alatt pisszenés sem
hallatszott a nézőtéren, a közönség szinte lélegzetvisszafojtva figyelte a nagy drámai erővel és szuggesztivitással előadott
szöveget.

Kohut Magda is a Nemzeti Színház azon színésznői közé tartozik, akiknek meg kellett érniük a mellőzöttség éveit. Major Tamás igazgatóval nem kedvelték egymást, de nem jött ki a Majort váltó Both Bélával sem.

Művészi munkáját 1958-ban és 1968-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1974-ben érdemes, 1988-ban kiváló művész lett.