A vajdasági magyarság kulturális identitásának megőrzésén munkálkodó egyik legfontosabb intézmény, az újvidéki Magyar Tanszék életének egyik legfontosabb figurája távozott vasárnap, a vajdasági magyar művelődés több korszakának kulcsszereplője.

Szimbolikus egybeesés: a legendás Tanszéket Sinkó Ervin alapította 1959-ben, akkor, amikor Bányai megkezdte ugyanitt egyetemi tanulmányait. A teljes magyar irodalmat felfrissítő, a titoi Jugoszlávia relatív nyitottságát bőven kihasználó folyóirat, az új Symposion első nemzedékének fontos figurája, a lap főszerkesztője még a kezdeti években, Tolnai Ottó, Végel László, Gion Nándor nemzedéktársa és kritikusa. Dolgozott a magyar és szerb művelődés között közvetítő Híd-folyóirat főszerkesztőjeként 8 éven keresztül, a magyar könyvkiadás bástyája, a Fórum Kiadó élén is. Hosszú időn keresztül a Tanszék mértékadó tanára volt, Sinkó és Bori Imre munkájának folytatója. Folyamatosan figyelt a magyar irodalom összes nemzedékére határon innen és túl, amint azt legutolsó kötete, a 2014-ben megjelent Író(k), könyv(ek), prózá(k) az egész eleven irodalmi élet minden rezdülését átfogó kritikái is bizonyítják.

„Halálával tényleg szinte pótolhatatlan veszteség érte az egész vajdasági magyar kulturális életet, praktikus és szellemi értelemben egyaránt"-nyilatkozta lapunknak Virág Gábor, Bányai egykori tanítványa, a Fórum kiadó vezetője.