A hét elején elhunyt José Maria Subirachs (1927-2014) a legismertebb és legsokoldalúbb spanyol képzőművészek egyike, aki, bár festőművészként, díszlettervezőként és műkritikusként is tevékenykedett, tehetségét leginkább a szobrászat területén bontakoztatta ki.

Mesterei Enric Monjo és Enric Casanovas voltak, s mint feljegyezték, párizsi ösztöndíja idején igencsak fellelkesítette Henry Moore stílusa.

E hatásokat tükrözték első, expresszionista művei, ám igazi névjegyeivé az ötvenes évek közepétől létrejött geometrikus, majd absztrakt alkotások váltak. Ezért is tartják számon a mediterrán szobrászat megújítóinak egyikeként, acél, homokkő, bronz, beton és fa szobrai, domborművei szülővárosa, Barcelona és Katalónia köztereit, egyházi és középületeit ékesítik, és jutott belőlük jó pár Madridba, illetve külföldre, Dallasba, Mexikóvárosba, Lausanne-ba és Szöulba is.

Szenvedés Kapuja, Sagrada Familia Albert Gea / Reuters

Nemzetközi hírét New Yorktól Tokióig számos kiállítás és művészeti díj öregbítette, honfitársai elismerését pedig egy 1997-ben végzett felmérés tette egyértelművé: elnyerte a XX. század legjelentősebb élő katalán művésze címet.

Subirachs-ot mindezek mellett, méltó módon, egy grandiózus munka, a barcelonai Sagrada Família bazilika nyugati homlokzatának megalkotása kapcsán kaphat helyet a művészettörténetben.

Akárcsak az 1891 óta és még legalább másfél évtizedig épülő bazilika tervezője, Antonio Gaudí, ő is beköltözött a templomon belül egy házikóba, hogy húsz éven át, 1986-2005 között dolgozzon a Szenvedés Kapuján. Az utolsó vacsorától Krisztus keresztre feszítéséig és sírba tételéig S-vonalban kanyargó bibliai történethez a mester és segítőtársai a három szinten elhelyezett, a kor szellemének megfelelően, éles kontúrokkal megfogalmazott csoportképekhez több mint száz figurát faragtak ki, és négy hatalmas bronzkaput alkottak meg. Alaposabb szemlélődéssel a zseniális építész szelleme is felfedezhető: a római katonák sisakja mintha a jellegzetes, Gaudí-tervezte házak kéményeit idéznék…