Élet a halál után
Miért nem híres ez a könyv, kérdezték újra és újra azok, akik olvasták, és addig-addig kérdezgették, amíg híres nem lett. Magyarországon csak ötven évvel a születése után, de ez tartós anyag, nem volt neki sürgős. A cím semmitmondó: Stoner. Az író neve semmitmondó, ő a negyedik John Williams, akit ismerek, van egy másik író, egy gitárművész és a Star Wars zeneszerzője.
Hova bujkál, miért bujkál, ha egyáltalán bujkál a reneszánsz angol irodalom tanára, aki regényt ír a reneszánsz angol irodalom tanáráról, akinek nincs is élete, mitől lenne. Elindul a farmról, hogy mezőgazdasági tanulmányokat folytasson, és ott felejti magát az egyetemen, előbb az angol tanszék növendékeként, utóbb tanárként, éli a leghétköznapibb életet, ami csak elképzelhető. Boldogtalan házasság, kisstílű csaták a tanszékvezetővel, előre láthatóan rossz véget érő szerelem. Előre láthatóan rossz véget érő élet.
Több és ritkább, mint egy nagy regény, tökéletes regény, írják róla, mert tényleg így van. Falusias ünneplőben menetelnek egymás után a szavak, nincs más dolgunk, mit beállni utánuk, és menetelni a rezignáción át a halál felé. Mert hát erről van szó, a nagy halálos kisregényt követjük, az Ivan Iljics halálát, de elmarad a végén a nagy, háromnapos ordítás, Stoner bölcsebb, mint Ivan Iljics, John Williams finomabb, mint Lev Nyikolajevics, talán bölcsebb is nála, mert tudja, hogy nincs elhibázott élet.
Csak élet van, amelynek végén ott hever a fájdalomtól gyötört test a kanapén, kinyúl egy könyv után, mintha volna valaki, aki előtt igazolni kellene magát: ezt én csináltam.
Senkit sem érdekel, mit írtál a reneszánsz irodalomról, William Stoner. És, ugye, ötven évig senkit sem érdekelt Magyarországon, mit írt egy elképzelt egyetemi oktatóról John Williams. Most meg egy csontkéz odatartja az orrunk elé a könyvet. Majdnem olyan szép történet, mint amelyik a lapokon van. Nem mindig tudja az olvasó, miért érzi annyira jól magát a lapok között. Talán mert ő is olyan biztonságban van a regényt olvasva, mint Stoner az egyetem falai között. Utálatos, csodálatos biztonságban.