Most hétfőn, március idusán a Magyar Színházban a Szolnoki Szigligeti Színház vendégszerepelt a Kerényi Imre rendezte Katona József drámával.

Színházban egyaránt jelentős színpad és nézőtér. Tudósítani szükséges a nézőtér ünnepi befogadásra készenlétéről. Előkelőségekkel teli széksorok. Politikusok, közéleti kitűnőségek, színigazgatók, művészek. A nézőkön szinte kivétel nélkül kokárda. Jó részük hátán is hímzéses Bocskai díszöltözékben.

Kerényi Imre az Erkel Színházban megrendezte már Erkel Bánk bán-operáját. Okos rendezői leleménnyel a mű megszületésének idejében játszatta a cselekményt. Azzal a csavarral, hogy díszmagyarba öltöztette a meráni udvart, de bécsi ruhákat viseltek a sötétben bujkálók.

A szolnoki előadáshoz Jánoskúti Márta tervező szalonkabátot és pantallót ad a Biberachot alakító Schnell Ádámra, sportos ruházatot, hetyke golfsityakkal az Ottó herceget táncoskomikus lendülettel formázó Dósa Mátyásra, a romlott királyi asszonyt, Gertrudist képviselő Radó Denisre kihívó dekoltázsú estélyit húz rá, miért is a mulatós kedvű meráni nő úgy látszik, mintha a lokál vezetőnője lenne.

A 2010-es Bánk bán mindezek ellenére nem a reformkorban játszódik Kerényi felfogásában. Székely László díszlettervező a puritán színpadi keretre folyamatosan vetíti a magyar történelmet képzőművészeti másolatokban elbeszélve. A színészekre és a díszletre színpadszélességben rávetítik Benczur Gyula Vajk megkeresztelése, történelmünk olajban és plasztikában, Kanizsai Dorottya a mohácsi holtak felett, Deák Ferenc, leghosszabban beborítja a játékteret a magyar szent korona képe.

Látványvilágában a Bánk előadása valóságos színházi himnusz. Az előadás jelszava azonos Petur bánéval: „a jelszó csak ez lehet: üsd az orrát, magyar, ki bántja a tiéd'!" Az eredetiben: „Mindaddig azt fogom kiáltani; üsd az Orrát, magyar, ki bántja a tied'!" Kerényi többet retusált a szövegben, Illyés Gyula „átigazításánál". Lényeget nem sértőek változtatásai. Jogilag, történetileg kitisztít mondatokat. Közjogilag korrektek módosításai, mintha az országos főügyész fogalmazási fontoskodásait vezette volna bele a megelevenítendő szövegpéldányba. Nem értek egyet, persze, Katona nyelvi ízeinek megfakításával, szabálytalanságainak lenyesésével. Elillan a költő mondatainak zamata. Gertrudis fölhördülése a lázadókra: „csak szúnyogok, csak szőnyeget nekik' Illyésnél semmivel nem érthetőbb, csupán sótlanabb („csak szúnyogok, csak szőtt hálót nekik"). Kerényi javítása („Csak szúnyogok - szúnyoghálót nekik") sem teszi világosabbá, miről beszél az asszony, de elvész a heves felfortyanás színpadi varázsa.

Ha valaki arra gondolt volna, hogy Kerényi átpolitizálja az eredendően politikai tragédiát, tévedett. Nem kortes-előadást készített. Csupán Bánk bán-felülvizsgálatra tett ajánlatot szövegmódosításaival-rendezésével. Kerényi politikai nézetei nem tartoznak a színikritikára. Igencsak illetlenség volna belekeverni elkötelezettségét művészi munkája megítélésébe.

A művészi megvalósítás bizonytalanságait elfedni igyekszik Erkel Ferenc nagyzenekari bőséges, hatásvadászó ráeresztését a szövegre. A vetítések hasonlóan takarják a színészeket. Kinczel József váratlanul és indokolatlanul kitörő kartáncai a paródia határát érik el. Petur bánt ifj. Jászai László vokális lehetőségei felett elhangoskodja. Radó Denis súlytalan királyné. Íróasztalán fektében ledöfése komikus hatású. Molnár Nikolett Melinda halk jeleneteiben meggyőző. Megőrülésében a rendező kínos túlzásokat engedélyezett számára. Karczag Ferenc (Mikhál), Tóth Tamás (Simon), Molnár László (Tiborc) szerencsétlen álhajak alól zajoskodnak. Bitskey Tibor (Myska bán) nemesen őrzi arcának tisztaságát. Udvornikként Horváth Gábor peckes tartású.

Ha azt feltételezte volna bárki is, hogy a szolnoki Bánk a két félre szakadt ország konfliktusáról fog beszélni - tévedés érte. A szépen beszélő Kautzky Armand (II. Endre) és a címszereplő Barabás Botond erőtlen ellenfelek. Kautzky tehetetlenségében még le is a színpadon, kipihenendő a feszült helyzetet. A snájdig Bánk a tapsrendnél váratlanul kokárdát tűz jelmezére. Színre jönnek a tervezők és a rendező. Kerényi int a hangpáholynak. Megszólal a Himnusz. Az ünneplő közönség feláll, együtt énekel.