Szállásvadászok a pesti éjszakában
Utazni ugyan még nem utaztam sehová, külföldre először nyolcadikos koromban jutottam el (Bulgáriába), az Ibusz nevet mégis már kisgyerekkoromban megismertem. Máig nem tudom miért, de a falumban az állomáson álló Utasellátó-bódét mindenki Ibusznak hívta. Szaladj el az Ibuszba! - ezzel indítottak útba, ha már minden zárva volt, mert ott esetleg még megvehetette az ember, amit akart.
Vasárnap például Népsportot. Mivel akkoriban lényegében ezt reggeliztem, apámtól azt kértem, hogy hozzon az IBUSZ-ból egyet. Ma trafiknak mondanánk a kínálata a lapján, illetve tegnap mondtuk volna trafiknak, ma nem tudom, mihez hasonlítsam. Volt itt minden a Jézuskától és géppuskáig. Pontosabban e kettő kivételével. Bár az utóbbiból műanyag verzióban lehetett is.
A kisterenyei trafik ibuszságának okát már aligha tudom megfejteni, de kétségtelen, hogy gyerekkoromban nekem ez volt az utazás: leszaladni az IBUSZ-ba a kastélykerten át. Például akkoriban is, amikor ez a kép készült: 1978 júliusában. Azt csak később tudtam meg, már pesti gimnazistaként, hogy az Ibusz "az utazási iroda". Évekig ott mentem el mellette a Felszab téren a 7-es buszhoz. Ennél több dolgom nem lett vele kollégistaként. Ha visszagondolok, milyen utazási irodára emlékszem az előző rendszerből, akkor az Ibusz mellett csak a Cooptourist jut az eszembe. Az is túlélte ugyan a rendszerváltást, még az új évezredet is, de aztán kiszenvedett.
Az Ibusz viszont nagy rendszertúlélő, hiszen korántsem a szocializmus szülötte: 1902-alapították. Nagyon erős márkának kell lenni ahhoz, hogy ennyit kibírjon egy cég, különösen névváltoztatás nélkül, hiszen az új rezsimek akkor érzik jól magukat felénk, ha elfoglalják a neveket is. Nem szeretnek ülni az előzőben, vagy újat keresnek a cég- utca- és tértáblára, vagy előveszik a még régebbit.
A szocializmus különösen jó volt az átnevezésben, nemrégiben éppen a Volán-cégek történetén keresztül mutathattuk meg, mennyiszer változott a cégér, mire megnyugodott végre egy hosszabb időre. Az Ibusz megmenekült, talán külföldi ismertsége miatt, hiszen a valuta olyan fontos volt, hogy védettséget adhatott a kényszeres "keresztelés" ellen.
Azt már a kapitalizmusban tanulhattuk meg, hogy felénk kevés utazási iroda nevét kell évtizedekre megtanulni. Nem azért, mert átnevezik őket, hanem azért, mert becsődölnek. Amelyik ma nagymenő, az holnap bezár anélkül, hogy az utasok bármilyen előjelét észlelhetnék. Az idei szezon végén például a Best Reisen, amely utasainak éppen az Ibusz kínált "fájdalomdíjat". Olyanok, mint a kisgömböc: híznak, híznak, aztán egyszercsak szétpukkadnak. Ezért aztán különösen meg kell becsülni azokat, amelyeknek történelme van.
Az Ibusznak van, akkor is, ha erről keveset árul el a honlapján. Úgy látszik, nem a 111 éves múltjának részleteivel akarja utasait meggyőzni megbízhatóságáról. Talán ez a túlzott szerénység az oka annak, hogy a cégtörténetet utoljára 2008-ban frissítették. Pedig abból kiderül, hogy az Ibusz a fapados járatok egyik feltalálója, ugyanis a harmincas években kilenc év alatt több mint egymillió utast szállított „filléres vonatain". Az Ibusz szervezte meg 1906-ban II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalát is. De a mára fogalommá vált „gulyáspartykat" is a cég találta ki, maga a név is a tulajdona.
Az Ibusz szervezte meg az első nagy, budapesti maratoni futóversenyt 1984-ben, és a cégnek van a legnagyobb magyarországi országos fizetővendéglátó adatbázisa. Ezzel el is érkeztünk a képünk témájához. Az éjjel-nappali Ibusz-irodához. Miért kellett 1978-ban 24 órás utazási irodát működtetni Budapesten? A magyarok utazási kedve ugyan megkívánhatta volna ezt, de a lehetőségeik aligha. Finoman szólva korlátokba ütköztek ennek kiélésében. Útlevél, valutakeret, három év - ezeket a bűvös szavakat még gyerekként is ismertem.
Ez iroda ezért aztán nem a kiutazni vágyók tömegeit látta el 24 órás szolgálatban, hanem az ide érkező külföldieket gardírozta. A gyerekeinknek nem csak az érmés utcai telefont nem tudjuk már elmagyarázni, hanem azt sem, hogy nem lehetett csak úgy szabadon megszállni egy külföldinek Magyarországon. A merev szabályok mellett például azért sem, mert nem volt hol.
A szállókapacitás sokáig nagyon szűkös volt, a nyugati turistáknak olcsónak számító Budapest sokáig nem tudta elég luxusszállóval kiszolgálni a turistákat. 1978-ban legalábbis még biztosan nem, bár már működött az 1969-ben átadott Hotel Duna Intercontinental a Duna-korzón, és 1975-ben a Várban a Hilton is felépült, de a Fórum (a mai Intercontinental) építése még előttünk volt.
Ezért aztán érthető volt, hogy 24 órában kellett foglalkozni az ide érkező külföldi turistákkal, akiknek nem volt könnyű szobát találni sem a szállókban, sem az engedélyezett magánszállásokon. Ezt a szobaéhséget próbálta meg csillapítani a Petőfi téren működő Ibusz Hotel Service.
Az 1978 júliusában megjelent cikk szerint ugyanis Budapestre ki lehetne tenni a megtelt táblát, ugyanis "újabb és újabb vendégek érkeznek a nap minden órájában a világ minden tájáról". A cikk szerint "még nem is pirkad, de már jönnek az első érdeklődők". Olyan is előfordul, hogy "egy család, szálládt nem kapván, az irodában meghúzódva tölti az éjszakát, abban reménykedve, hogy reggel elsőként kap valahol szobát.
A kínálat szűkösségét mutatta, hogy az áprilisban megnyitott irodához ötven "fizetővendégszoba" tartozott, és ha ezek beteltek, akkor az Ibusz központi nyilvántartásából próbáltak meg szerezni, de ez a júliusi csúcsban nem volt könnyű. Így aztán sok külföldi látogatónak az első élménye az volt Magyarországról, hogy egyszerűen nincs szállás. Erre talán gondolni sem mert, nem foglalt előre szobát, és hiába lobogtatta a vágyott valutát, időbe telt, amíg találtak neki valamit.
A netes szobafoglalás, világhálós tájékozódás korában elég nehéz elképzelni azt az állapotot, amikor még fax sem volt. Ha akárcsak egy hétre visszaállna ez a helyzet, alighanem megbénulna az egész idegenforgalom. Utasként is állnánk bénán, nem tudva, hogy ilyenkor mit is kell csinálni. Amíg szobát nem találnánk, mondhatnánk nemet a neutronbombára, amire az 1978-as képen látható plakát is bíztat az Ibusz-iroda előtt.
