Egyszer csak azt mondta a Szput: nyik
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Hirtelen jött felhívását azonban hamarosan vissza is vonta, miután elbeszélgetett Bodóval. Rájött, annyi pénzt úgysem tud összeszedni, ami folyamatos működést garantálna a Szputnyiknak, és kiderült az is, nemcsak a finanszírozás hiánya és kiszámíthatatlansága miatt döntött a felszámolás mellett a vezetés. Az indokok között szerepelt az is: a külföldi munkák már ellehetetlenítették a hazaiakat. Ez pedig kezdte szétforgácsolni és felőrölni a társulatot. (A külföldi munkák bevételei segítették leginkább életben maradni a színházat).
Vajdai azt sem titkolta, hogy a TÁP Színház is veszélyben van. Nem véletlen, hogy az Óver dózis buli alkalmával előadásainak továbbjátszásáért, új bemutatók létrehozására gyűjtött – különböző támogatói kategóriás jegyekkel és egyéb adományokkal. Még azelőtt tette, hogy kiderülne, mennyi működési támogatást kapnak 2015-re a függetlenek. (Az eredményhirdetés a napokban várható, mivel a pályázatokat március 25-ig kellett leadni, és papírforma szerint egy hónapon belül dönt a kuratórium.)
A színházi eseményekkel fűszerezett évad végi bulira leginkább színháziak érkeztek, főként előadás után. (A „nem-fellépők" is kiperkálták a belépőt.) A régi szputnyikos produkciók vetítése utáni korábbi szövegírójuk, Juhász Kristóf abszurd produkciója elővetítette a következő órákon át futó TÁP-os Minden Rossz Varieté stílusát. (Idézet Juhász szóvicceiből. „Egyszer csak azt mondta a Szput: nyik." „Hajó nélkül űr keletkezik." „Megint adtunk a szarnak egy fotont.")
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A varieté fricskájának célja, hogy a sok jó előadás és rendezés mellé megmutassák a minősíthetetlent, a színészek meg vállalják, hogy alaposan leégetik magukat. A közönségnek a tapsolásért anyázás jár, az egyetlen elvárható reakció a fujolás. Az évek során Vajdaiék tényleg összesöpörtek jó néhány példát a vállalhatatlan kategóriából (ennek volt most legerősebb példája a fogyatékkal élők és a kisebbségek kifigurázásáról szóló freak show), így „mission completed". Szombaton külön szekciót képviseltek a szputnyikos színészek, többször is teret kapva a pocsékból. Mellettük olyan „különlegességeket láthattunk" mint például az orrlikkal furulyázó Gosztonyi Csaba, egy tál víz felett, majd a vízbe fejelő, ott is éneklő Jordán Adél és Rezes Judit, a delfinnyelvre fordító Paizs Miklós és a két konferanszié: Vajdai és Schönberger Ádám a Kabaréból énekelt-táncolt Wilkommen-dallal, a már jól ismert elviselhetetlen stílusban. Ha lehet a rosszat rangsorolni, a kedvencünk: Keresztes Tamás és Horváth Ákos régóta ismert Grippen-fivérek elnevezésű bénázó artistapárosa és Andrássy Máté Obama-dala.
A varietén túl lehetett egyperces színházba nevezni és színészt simogatni, rózsaszín malacperselybe pénzadományt dobálni és a Puszi együttes koncertjén meghallgatni például a Mit loptál ma Kolbász Viktor? című számot.
A hajóban rég nem látott kollégák, ismerősök örültek egymásnak, többen meg is jegyezték: ez az évadvégi parti valójában a Pécsi Országos Színházi Találkozó fénykorának összejöveteleire emlékeztetett.