Orion, 1956
Két Orion őrzi az álmom. Az egyik egészen kicsi: Pajti rádió, de már nem működik. Ébreszteni régóta egy japán ébreszt. Így múlik a világ dicsősége. Az Orion esetében mindenképpen, hiszen a cég rádiói, majd televíziói valóban ismertek voltak külföldön.
A társaság még 1913-ban alakult Magyar Wolframlámpagyár néven, majd alapítója nevét felvéve Kremeneczky Művekként folytatta. 1924-től kapta az Orion nevet, 1925-től pedig útjára indul a Bottlik József által tervezett védjegyével az Orion márka. A következő évben a cég megkezdte a rádiók gyártását, ’30-ban napi ötven készüléket szereltek össze az újpesti üzemben, amelyből több európai országba is exportáltak. A 40-es években a cég a rádiós világpiac jelentős szereplőjévé vált.
A háborút kis károkkal átvészelte, így a termelés hamar újraindulhatott, az 1948-as államosítás egy prosperáló üzemet ért. 1951-ben már 116 ezer komplett rádiót és 40 ezer alkatrész-garnitúrát gyártott az Orion. Nem csoda, ha Magyarországon ez a márka a háború előtt ugyanúgy „a” rádió volt, mint a háború után. Legföljebb az 50-es, 60-as években egy kicsit rangrejtve. Finoman szólva nem hivalkodott a felirat és a védjegy a készülékeken. Így a mindenki által ismert rádiókról ma már nem okvetlen az ugrik be, hogy Orion, hanem az, hogy ilyen volt a nagymamánknál.
A Pajti nagytestvérét például mindenki Pacsirtaként ismeri. Ez a másik Orion, amelyik a szekrény tetejéről vigyázza az álmunkat. Ezen egyáltalában nem szerepel az Orion felirat, pedig a gyár maga is a „csúcsszuper” rádiójának tartotta. A cikk kedvéért felmásztam, megnéztem alaposan, de megfordítva is csak az AR 612-es típusjelét találtam a hátoldalán, az Orion feliratot sehol.
A vállalat rádiógyártása 1954-ben érte el a csúcspontot évi negyedmillióval, aztán ennek a területnek fokozatosan leáldozott, de addigra felfutott a képünk témáját is adó tévégyártás. Ha valaki a 90-es évek előtt született, annak a tévé vagy Videotont vagy Oriont jelentett, de a magyar tévégyártás az Orionnal indult.
A vállalat 1951-ben kezdett foglalkozni televíziók fejlesztésével, és 1955-ben készült el az első önálló Orion és egyben első magyar konstrukció, az AT 501-es kétcsatornás készülék. A sors 1956-nak más szerepet szánt a történelemkönyvekben, de az igazi forradalom mellett egy csendesebb, ipartörténeti is lezajlott ebben az évben: ekkor kezdődött a televízió-gyártás, az első évben kétezer készüléket szereltek össze az Orionnál.
Sorra jöttek az újabb típusok, és a gyártás a 60-as évek elejére már elérte a százezret, amelynek a felét exportálták. 1963-ban a fejlesztésben volt egy nagy törés, mert egy darabig úgy tűnt, hogy a tévégyártás elkerül az Oriontól, de aztán mégis megmaradhatott, így fotónk idején, 1968-ban stabilan százezernél több készülék hagyta el a gyárat évente.
Egy korabeli összefoglaló azt írja: „készülékeink a hazai piacon igen keresettek, s mind a demokratikus, mind a tőkés piacokon megállják a helyüket.” Fiatalabb olvasóink kedvéért érdemes megjegyezni, hogy akkoriban a demokratikus piac nem ugyanaz volt, mint a tőkés. Ma már az akkori demokratikus is tőkés – velünk együtt. Azóta volt szerencsénk megtapasztalni, hogy ami valóban demokratikus, az mennyire tőkés - és viszont. (Momentán a legrosszabb kombináció felé haladunk, amikor demokrácia is fogy, meg a tőke is.)
A tévéknél maradva: 1968-ra már túl volt az egymillió készüléken az Orion. 1968 januárjában 1,25 millió tévé-előfizető volt Magyarországon, és úgy kalkuláltak, hogy 1975-re 1,9 millió lesz. 1967-ben mutatta be az Orion a Coloriont, és a gyár azzal számolt, hogy 3-4 év múlva tud megfizethető áron színes tévét forgalomba hozni.
Akkoriban azért még a fekete-fehér sem volt aprópénz. (Mi egy Orion 70-est néztünk egészen a 90-es évek elejéig.) Nem csoda, hogy ez kialakította a közösségi média akkori formáját: a társasági tévénézést. Akiknek volt televíziójuk, azokhoz bekéredzkedtek a szomszédok megnézni az esti filmet. Nem állítanám, hogy a gyakran kényszerűségből vendéglátók mindig lájkolták ezt a tévézési formát, de szerencsés esetben azért csak jobb volt, mint ma, amikor a tévénket jobban ismerjük, mint a szomszédainkat.
