"Öt éve lettek volna itt ennyien..." - mondta egy hölgy keserű iróniával a Budai Liberális Klubban, ahol hétfő este nagyjából százan gyűltek össze, ha nem is az SZDSZ újraéledésére, de legalább egy "élő fideszes" szemrevételezésére. A rendezvény már a címe (Hidegvérrel), a témája (médiatörvény) és a személyi összetétele (egy médiaellenőr és három liberális elemző) miatt is pikánsnak ígérkezett. A házigazda Kozák Márton volt, aki Széky Jánossal (Élet és Irodalom) és Vágvölgyi B. Andrással, a Magyar Narancs alapító főszerkesztőjével közösen ekézte a médiatörvényt és Koltay Andrást, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagját.

Atipikus fideszes

Koltay András tíz éve nem nagyon néz tévét, de most muszáj neki. A háttérben Széky János és Vágvölgyi B. András

Nem is kellett sokáig várni az összecsapásra, mivel Koltayt egykori médiakurátor-társa, Kozák Márton rögtön "atipikus fideszesként" mutatta be, aki "nem demagóg". (Koltayt, ahogy a Médiatanács többi három tagját is, a Fidesz delegálta - A szerk.). Lévén Koltay eddig médiakutató volt, és nemrég még a szólászabadságról írt tanulmányokat, a beszélgetés eleve azzal kezdődött, hogyan tudja összeegyeztetni Koltay ezt azzal, hogy a "kötcsei alapokon álló" Fidesz jelöltjeként került a Médiatanácsba.

Kurucon meg 'cigánybérenc'

Koltay András azzal kezdett, hogy másféle társaságban szokott ülni, bár most Berlinben megkapta a kiképzést az ellenkezők táborából, és "ott többen voltak"... A fideszes bélyegre meg azt felelte, attól, hogy egy párt jelölte, nem kell rásütni a bélyeget, ő sem kérdőjelezte meg Kozák Márton függetlenségét amiatt, hogy az SZDSZ jelölte annak idején MTV-kurátornak. Koltay azzal is odaszúrt, hogy elgondolkodott, létezik-e még az SZDSZ. Amúgy más bélyeget is aggattak már rá: nemrég a kurucinfóra tévedt bevallása szerint, ahol cigánybérencnek titulálták... A kutatói, hatósági munkáját pedig egyaránt felvállalja.

Beidegződések

Az alapozás után rátértek a médiatörvényre, a beszélgetés javarészt arról szólt, hogy mi a bűne a törvénynek, cenzúrát, avagy öncenzúrát vezet-e be, tart-e még a médiaháború, és lehet-e totális ellenőrzés alá vonni a médiát.

Vágvölgyi B. András - maga is atipikus fideszes - azzal kezdte, hogy a médiatörvény nem szájkosár törvény, hanem öncenzúra törvény, "a meglévő rossz beidegződéseket erősíti fel, sokkal kevésbé lesz bátor a média". Nem a demokratikus ösztönöket erősíti ugyanis, ha egy kisebb lapot is tízmillióra büntethetnek. Olyan meg nincs, hogy "úgyse fogjuk használni a törvényt", de ez majd a választási időszakban lesz érdekes, "akár 2012-ben, akár 2014-ben lesz a választás"

Évgyűrűk

Széky János szerint az utóbbi negyed század számos rétege rakódott rá az új médiatörvényre, az egész legújabb kori történelmünk leképeződik rajta: az MSZMP tájékoztatási politikája épp úgy, mint a rendszerváltás szelleme, a kilencvenes évek elejének médiaháborúja, majd az 1996-os médiatörvény "acsargó békéje", a pártok gyanakvása, és "mindent ellenőrizhetnékje". A törvény fő bűne szerinte az, hogy a nyomtatott sajtóra is kiterjeszti a médiaellenőrzést.

Nincs háború!

A pódiumbeszélgetésen többször felemlegették Vásárhelyi Mária médiaháborúkról szóló elemzését, azon lamentálva, hogy vajon ma is a média fölötti uralomról, a pártok médiafelületeinek felosztásáról szól-e a történet, mint a kilencvenes években.

Vágvölgyi szerint a médiaháború nem ért véget, csak egy újabb fejezete előtt állunk. "Nem hiszem, hogy a harmincéves háború lezárásaként, ez volna a vesztfáliai béke". Koltay szerint viszont ma már mindegyik politikai erőnek meg van a maga felülete, és aki akarja, el tudja mondani a véleményét nyilvánosan. Ez pedig nem a kereskedelmi tévéknek köszönhető - ők ugyanis figyelmen kívül hagyják a közéleti tartalmakat - , hanem a nyomtatott sajtó bővülésének, de főként az internet elterjedésének. Ezért szerinte értelmetlen azt állítani,hogy a Fidesz most meg akarja nyerni a kilencvenes évekbeli médiaháborút: "most már nincs háború, amit meg kell nyerni, mindenkinek minden felület rendelkezésére áll".

Teszi azt

Amúgy sem lehet mindent ellenőrizni, uralni, és nincs is ilyen szándék, folytatta Koltay András. "Teszem azt, egy rendkívül rossz forgatókönyv esetén, ha valamelyik ellenzéki napilap mondjuk ellehetelnülne egy súlyos birság által, akkor is megvannak azok a módok, hogy milyen formában és hol teremtődjenek újra ezek a fórumok. Tehát a mai médiát nem lehet uralni sem kétharmaddal, de ahogy nézzük, még egy egypártrendszernek sem igen."

Örül neki

Öncenzúra meg akkor lehet, folytatta Koltay, ha a törvény erre gerjeszti az újságírót a büntetés elkerülése érdekében - de ilyen passzust ő nem lát a törvényben (lásd a törvény 187. szakaszát). Koltay utalt a Kossuth téri sajtószabadság-tüntetésekre is, mondván örül, hogy ilyen sokan rájöttek, hogy a sajtószabadság érték, "egy éve ilyenkor (értsd: az előző kormány időszakában - A szerk.) ez még nem volt ilyen egyértelmű". Kiderült, hogy a nyilvánosságnak igenis van ereje, és Koltay biztos benne, hogy ez megmarad, és kontrollja tud lenni a hatóságnak és a mindenkori hatalomnak.

Nem feltétlenül

A sajtóbirságokról szóló állításokat meg túlzónak tartja a médiaellenőr, számításai szerint ugyanis, ha valaki 25 millió forint birságot szeretne "mondjuk egy országos napilapként", ahhoz éveken át tartó, sok-sok súlyos jogsértést kellene elkövetnie, a bíróságoknak jóvá kell hagynia, úgyhogy "egy tíz éves procedúra eredményeként lehet eljutni ekkora összegig".

Kérdés persze, mi számít súlyos jogsértésnek - ennek definiálása valahogy kimaradt a médiatörvényből -, mindenesetre Széky János szerint azért az sokat mondó, hogy Franciaországban szabnak ki hasonló nagyságrendű birságokat, de nagyságrendekkel nagyobb bevételekből gazdálkodó médiumokra.

Rettenet

A vitában azt is kivesézték, mennyire tudnak megjelenni politikai tartalmak a kereskedelmi, illetve közszolgálati médiában, mennyire kiegyensúlyozatlan előbbi és bulváros utóbbi médium-típus. Kozák Márton szerint a közszolgálati műsorokban már alig vannak nem kormánypárti megszólalók, a (jóval nagyobb nézettségű) kereskedelmi médiában pedig alig jelenik meg politikai tartalom - még a korábbi médiatörvényben szereplő 10 százalékos közszolgálati kötelezettségüket is eltörölték. Koltay ezen a ponton coming out-olt, miszerint tíz éve nem nagyon néz tévét, de most muszáj neki, és amit a kereskedelmi tévécsatornákon lát, az "elborzasztó, rettenetes, nincsenek rá szavak".

Panaszra fel

Ami a kereskedelmi médiát illeti, Koltay szerint szabályozással ezt már nem lehet visszaterelni a palackba. Ha egy kereskedelmi csatornának nem tetszik a szabályozás, akkor odébb áll, és vígan sugározza vissza az adást külföldről. (Ezt próbálja az új médiatörvény azzal megakadályozni, hogy "utána nyúl" azoknak a szolgáltatóknak, akik azért települnek át külföldre, hogy az itthoni szigort elkerüljék. Csakhogy erre már felvonták a szemöldöküket az Unióban, ez a passzus volt az egyik fő kifogása - a háromból - Neelies Kroes EU-biztosnak is. Az EU-ban ugyanis az eredet-ország elve érvényesül, tehát nem szabályozhatunk kedvünkre más országokban letelepedett cégeket. - Ny. M.). Legfeljebb a közszolgálati média súlyát lehetne és kellene erősíteni Koltay szerint. Ha pedig egy közmédium kiegyensúlyozatlanul tájékoztat, akkor panaszt kell benyújtani - mondta nagy derültséget keltve;  "ki kell vizsgálni, igen, mi ebben olyan nevetséges?". Azt feltételezik, hogy nem birságolnánk meg? A közönség heves bólogatására pedig azt felelte, "akkor nincs miről beszélgetnünk".

Piedone, a közszolgálati

Tévében politizálásra tehát lényegében csak a közmédiában jut tér, ott sem kiegyensúlyozottan. A kereskedelmi média - mint Széky János felelevenítette - régóta gúnyt űz a közszolgálati kötelezettség teljesítéséből, olyan műsorokkal tudták le a kvótát, mint a Mónika show, vagy Piedone, az ORTT pedig nem tett ez ellen semmit. Sőt, maszatos frekvenciapályázatokon hirdették nyertessé a két nagy kereskedelmi televíziót, illetve a két országos kereskedelmi rádiót is, és lényegében szabad kezet adtak nekik, óriási frekvenciadíjak fejében.

A bizonytalanság szüli

Vágvölgyi szerint volt olyan időszak, amikor baloldali és liberális túlsúly volt a médiában, de ma "erős jobboldali túlsúly van, ezt nem lehet elvitatni". Ennek egzisztenciális következményei is vannak - utalt a közszolgálati médiumoknál zajló átrendezésre - ez pedig bizonytalnságot szül, a bizonytalanság pedig öncenzúrát. A médiavilág valóban ellenőrizhetetlen, "de ha teszünk egy izzadságszagú kísérletet az ellenőrzésére, az előbb-utóbb kontraproduktív lesz".

Pontosan meghatározva

Koltay az ellenőrzés, cenzúrázás félelmét alaptalannak nevezte, mondván bármi megjelenhet. A szabályozás pedig mindig is eltérő volt az állami frekvenciákat használó elektronikus médiumok, illetve a nyomtatott sajtó esetében. "Meg kell nézni, hogy a sajtónak milyen kötelezettségei vannak a törvényben, számszerűen 5-6 darab van, és ezek mennyiben indokoltak, vagy túlzottan korlátozóak, mennyiben lehet ezekkel viszaélni". A Médiatanács ugyanis csak ezekre a "pontosan meghatározott kötelezettségekre" vonatkozóan járhat el. A bírságok valóban a magasabbak közé tartoznak EU-s szinten (újabb derültség a közönség soraiban), bár a nálunk jóval kisebb médiapiaccal rendelkező Finnországban 1 millió eurós bírságok is vannak, "de mindegy".

Nem is gumi

Arról pedig, hogy egy hatóság hogyan bírságolhat, már van egy szilárd bírósági gyakorlat: fokozatosan, arányosan és az egyenlő elbánás elve mentén. "Ha bárki azt gondolná, hogy ezek a kormányzat által a törvénybe beépített, semmitmondó gumi kategóriák, mert majd mi megmondjuk, hogy mi az arányosság és mi a fokozatosság, akkor téved, mert egy közigazgatási bírónak teljesen mindegy lesz, hogy most éppen a Népszavát, az Indexet, vagy az MTV-t érinti (moraj a közönség soraiban). "Ha ezt se hisszük el, akkor a bíróságok autonómiáját kérdőjelezzük meg" - vágott vissza Koltay, újabb derültséget keltve". Akkor nincs értelme beszégetnünk - ismételte Koltay.