Termetre is kis színészként kezdett a háború utáni Vígszínházban huszonnégy évesen. Hamarosan közönségszervező lett, amikor a közönségszervezés még nem volt iparilag működtetve. Szív kellett hozzá, rábeszélőke, megnyerő modor. Szirtes Györgynek mindez volt.

Mihamar foglalkozást váltott. Színigazgató lett. Gazdasági igazgató, vagy üzemigazgató. Pénzzel dolgozott, költségvetéssel, tervekkel, tervszámokkal. Megesküdnék rá a bíróság előtt, hogy Szirtes kezéhez nem tapadt egyetlen illetéktelen peták sem - gondolják meg, manapság fehér holló volna a címerében -, nem vette el a másét, s ha kisebb pénzügyi szabálytalanságra vetemedett, mert bizony vetemedett, akkor a színház érdekére ügyelt, miként játszhatóak ki az életidegen előírások a munka folytatásához. Még azt is elkövette, hogy igyekezett az arra rászorult és azért megdolgozott művészeket, előírásokat megkerülve anyagi előnyökhöz juttatni. De csak másért, sosem magáért használta ravasz pénzügyi agyát.

Két munkahelyéről tudok. Gáspár Margit mellett a Fővárosi Operettszínház titkára az államosítástól kezdve, majd másfél évtizedig pénzügyminisztere. Azért írom így, mert hol üzemigazgatónak, hol gazdasági igazgatónak nevezték ugyanazt a munkakört, amit közmegelégedéssel betöltött. Amikor Gáspár Margit örökre hátat fordított az operettszínháznak, Szirtes is továbbállt, lévén hűséges ember. Nádasdy Kálmán az Operaházhoz kérte. Nyugdíjazásáig, sőt azon túl is, ott dolgozott.

A főiskolán tanított. Lehet-e tanítani azt, amit tudott? Hogy szerelmesnek kell lenni a színházba, még a konkurenciába is. Szeretni kell minden tagját a színháznak, még az undokokat, a szekántokat, a hisztériásakat, a balhézókat is. Nem kell betartani a munkaidőt, de ha dolog van, azt el kell végezni, legyen bár kora hajnal, ünnepnap, vagy komor éjszaka. Nem tudom, mint tanított, de biztosak lehetünk benne, jól tanított, mert amihez hozzáfogott, mindig jól csinálta, derűvel tette. Mindig mosolygott, mindig kedves volt. Így diktálta ezt fegyelme, és neveltetése.

Egyetlen gyanús körülmény hozható fel ellene: mindenki szerette. Kérdezhetik, miért szeretnek egy gazdasági igazgatót, akinek nem is ritkán népszerűtlen döntéseket kell végrehajtania? Négy évtizedig nála volt a kasszakulcs és Szirtest mégis mindenki szerette. Mindenki Gyurizta a komoly György helyett. Színházi szakmaszerte nem ismerni embert, aki ne szerette volna. Ennél magasabb elismerést, kitüntetést nem érhet el igazgató.

86 éves korában március 7-én fejezte be életét.