Téma van, szervezett ellenzék nincs, ami mutatkozik belőle, az egyfelől a felhőtlen szórakozáshoz, másfelől a NER önigazolásához szükséges: tessék, itt látható a gondosan őrzött és etetett ellenzék, már hogyisne volna nekünk olyan. Pártos ellenzéki elfogultság veszélye sem fenyeget tehát, minden esély adott. És tényleg.

Az ATV egyre profibb hírműsorainak a Hír TV az ismert okok miatt is nyomába próbál szegődni, újabban néha kimondottan tévés újságírás erőteljes látszatát keltve. Az RTL Klub Híradója mellé pedig, ha csak meg nem egyeznek végül a felek az adóztatás egyfelőli, az újságírás másfelőli csendes mérséklésében, felcsatlakozhatnak olyan hírháttér-műsorok is, mint a rémes című, de különben mindent összevéve inkább ígéretes Magyarul Balóval, amelynek külön szerencséje, hogy a Merkel-látogatás mozgalmas napján indult.  

A nyitóadás is mutatja, hogy fölényes biztonsággal fogja elkerülni a csatorna a „beszélő fejek" csapdáját, bejátszások, látványos statisztikák, szinte folytonos mozgás az osztott képernyőn, nagyjából minden harcba száll, ami egy beszélgetős műsorból vizuálisan egyáltalán kinyerhető. Baló elegáns és felkészült, a témák fontosak és meglehetősen bonyolultak, még csak alacsonyra sem tették a lécet. Az első beszélgetés, talán a merész vállalások miatt, mégis kissé nyögvenyelősen indul.

Az első vendég, Dirk Wölfer, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara főtitkára az első percekben azon fáradozik, hogy valóban lenyűgözően jó magyarsággal tegyen túl a Magyarországon itt-ott szokatlanul világosan fogalmazó Merkelen diplomatikus semmitmondásban, ez pedig a tévében kevésbé mutat jól, mint a diplomáciában. A „kiszámíthatatlan jogszabályi környezetről" van szó, amely rosszul érinti a befektetőket, e belátás körül tesz óvatos tánclépéseket Wölfer, közben statisztikákon szemlélhetjük meg, mennyire fontos a magyar gazdaságnak Németország, azok rendben vannak. Wölfer megnyugtatóan felel Baló minden felvetésére (nem, nem sebezhető annyira a magyar gazdaság, nincs annyira kitéve az autógyárak termékei iránti keresletnek, vannak más fontos befektetések is stb.) és bár olyan nagyon nem történik semmi, érezhetjük akár úgy is a végén, ha nagyon akarjuk, hogy kicsit mintha jobban értenénk a dolgokat.

Gyarmati István biztonságpolitikai szakértővel arról beszélget Baló, hogy hová álljunk Putyin, Merkel és Obama között a szankciós politika és egyebek tekintetében, ez a kevésbé érdekes rész, ne sokat szájaljunk hülyeségeket, mint eddig, de ne is legyünk a szankciók élharcosai, tekintettel az energiafüggőségünkre, szavazzunk meg mindent, és igyekezzünk óvatosan megnyilvánulni, ha muszáj, nagyjából ennyit tudunk meg. A tőlünk nagyjából független külpolitikai elemzés viszont elég érdekes, sok szempontot mozgat, és valamelyest még pörög is, abba meg talán bele kell törődni, hogy az új görög kormány megszorításellenes, a rémes életszínvonal-romlást megállítani akaró törekvései örökre pont ugyanolyan „szélsőségek" lesznek a magyar médiában, mint a xenofóbia és a nettó rasszizmus (a görögök Putyinnal fenntartott nexusuk okán kerülnek elő, amely tényleg aggasztó). Bő húsz perc alatt lefut két elég alapos beszélgetés, az egyik unalmas, a másik érdekes, nem olyan vészes mérleg, elsőre megjárja.

Szóval a debütálás a beharangozás keltette várakozásnak talán valamivel alatta marad, de azért még akármi lehet ebből.