Úgy rendezték be, mintha Aquila épp most kezdett volna a falak kifestésébe, vagyis mintha 1378-ban lennénk. Igaz, a szentély Veleméren csúcsíves nyílással kapcsolódik a templomhajóhoz, nem lapos födémmel, és a szentély mélyén van egy lőrésablak is, amelyen napéjegyenlőségek idején a templom tengelyében esik be a fény. Ezek itt nincsenek, de a hatás azért mégis egészen illúziókeltő. A fénymisztikába pedig ne menjünk bele. Aquila János élete amúgy is elég rejtélyes.

Merthogy alig tudunk róla biztosat. Ami információ életéről kibogarászható, azt a falakra festve hagyta ránk. Egyebek mellett két önarcképét: az egyiket Veleméren, a másikat a ma Szlovéniához tartozó Mártonhelyen. Egyike volt az első művészeknek, akiknek autoportréja fennmaradt. Hosszú szakállú, hosszú hajú, szőkésbarna, kék szemű alak néz ránk ezekről a képekről. A mártonhelyin korabeli, XIV. század végi magyaros öltözetben, karddal az oldalán térdepel. Valószínűleg azonban nem magyar volt.

Velemér, Bántornya és Mártonhely falképei Földi D. Attila

Mellette ugyanis egy szalagfelirat hirdeti: „Johannes Aquila de Radkerspurga oriundus”, vagyis hogy Aquila János, aki Radkersburgból származik. A festő tehát feltehetőleg a stájerországi Radkersburgban született vagy ott lakott. Legtöbb munkája mégis a hajdani Magyarország területén maradt fenn: Veleméren, Bántornyán, Mártonhelyen (utóbbi kettő ma Szlovénia területére esik), az 1405-re datált utolsó műve viszont Ausztriában, Fürstenfeldben található.

Aquila hatvanéves kora körül, valamikor 1405 után halhatott meg, későbbi műveiről ugyanis egyelőre nem tudunk. Persze még előkerülhetnek eddig ismeretlen alkotásai. Az eddig ismertek szinte mind a XIX–XX. század folyamán bukkantak elő. A fürstenfeldi ágostonos kolostor festményei nem is olyan rég, 1977–78-ban. A veleméri, kis erdei templomban is az utolsó pillanatban menekültek meg a festmények. Az épület a XIX. század közepére már tető nélkül, romokban állt, amikor freskóira a helyi pap felhívta Rómer Flóris figyelmét, majd Storno Ferenc restaurálta azokat.

Az Aquila János keze által című műcsarnoki kiállításon, amely a szlovén képzőművészeti bemutatkozás egyik kísérőtárlata, lényegében a mester magyar vonatkozású művei elevenednek meg. Tehát Velemér, Bántornya és Mártonhely falképei. Egyúttal a magyar műemlékvédelem hőskorának remek falképmásolatai is előkerülnek a raktárakból. Így például annak a Gróh Istvánnak a rajzai, aki a műemlékvédelem egyik úttörője volt azzal, hogy a Monarchia széthullása előtt végigmásolta középkori templomaink freskóit.

Többek mellett például a bántornyai freskókat vagy a mártonhelyi szentélyboltozatot, amelyet Storno Ferenc is megörökített. A bántornyai Szent László-falképsorozatról is, mely a hajdani Nyugat-Magyarország egyetlen komplett Szent László-legenda-ábrázolása, a Gróh által 1909-ben készített, méretarányos másolatok láthatók. Talán ezek a tárlat leglátványosabb darabjai. Kivéve persze a veleméri templommakettet.

Aquila János „Aquila János keze által…”

A szlovén kapcsolat. Műcsarnok Nyitva: szeptember 27-ig