Egérnyi mélység

A könyv a hatvanas évek bestsellere volt, hamar filme(ke)t is csináltak belőle, színpadra került, az is ismeri az útvesztőkből való kijutás sportjában az Algernon nevű egérrel megküzdő, együgyűből zsenivé, majd újra együgyűvé váló Charlie Gordon történetét, aki nem olvasta-látta egyik változatot sem.

Egy jópofa sci-fi novellaötletből mély értelmű alkotássá látszott tehát válni, pedig egyetlen pontján sem lett több. „Nem szabadna Isten akaratával szembeszegülniük” – mondja ki már az elején a tanulságot az ápolónő, akit kirúgnak ezért, pedig a néző tudja, hogy igaza lesz. Az egész történet előre le van játszva, minden szereplő a helyére illesztve, nincs mód alakot teremteni.

Ezért is jó ötlet a rendező Horgas Ádámtól, hogy a főhősön kívül minden színésze legalább két szerepet játszik, gyors átváltozások közben legalább azt meg tudják mutatni, tudnának ők jellemfejlődést is ábrázolni, ha igény volna rá. A főszerepet adó Szervét Tibornak adatik csak meg, hogy változásokat mutasson föl, mondhatni, jutalomjáték lentről föl és megint vissza. És lent jó, fent meg rossz, de majd lent is rossz lesz: a figura megvan, lehet rajta sírni is talán. A játékot a többiek is jó iramban viszik, Benedek Miklós a professzor, a tolvaj péksegéd és az apa, Nagy Sándor a másik orvos és a másik segéd, Zsurzs Kati a pékné és az anya, Szőlőskei Tímea a fiatalabb nők szerepében sokat nem tehetnek. Egyedül talán a zsenivé levő tanítványába beleszerető tanárt játszó Lévay Viktória tud valami hitelt adni a teljesen hiteltelen szerepbe akkor, amikor hirtelen tanácstalanná válik: ő emberi téttel játszik.

Akit megborzongat a sztori, nyugodtan elmehet megnézni: előadás van, csak darab nincsen.

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Játékszín

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.