A vezérfonal, ami összefűzi a három művet, mégis inkább a szólisták műfaja: Én. Innen is a cím: Ének évada. Hiszen a líra is a lírai énből él évek óta, itt viszont több én, több narrátor ad egymásnak találkát, ezért a többes szám.

Ami azért is érdekes, mert Vámos Miklós, ahogy az Előzetes előszavában el is árulja: csak nyomós okok miatt tér el az egyes szám harmadik személytől. Mert így épp azt függeszti fel, amit a legjobban szeret: a bámészkodást.

A ’79-ben megjelent Én és énben egy nő, a ’93-as Emily néni szakállában egy hivatalnok köré szerveződik a történet, a kétezres évek eleji Márkez és énben hét elbeszélő jelenik meg a hét napjaihoz kötve, a szöveg mégis Vámos „első szemérmes kísérlete az önéletrajzi szöveg létrehozására”. Hiszen neki a dél-amerikai író már-már rokonnak számít.

Az Ének évada remek olvasmány, nyomon követhetjük a még novellába szerelmes húszas évei végén járó írót, a népszerű negyvenest, hogy megérkezzünk a már minden írói trükköt ismerő, mégis kísérletező ötveneshez, hármukat pedig a nyugdíjkorba lépett hatvanas írta át, javította, csiszolgatta.

Vámos Miklós: Ének évada, Európa, 2015