Drámázzanak a diákok!
Most tizenöt éves a KÁVA Kulturális Műhely, amely a Kerekasztal Színházi Nevelési Központtal együtt már régóta működik a Marczibányi téren – a talán leginkább „művelődési” elkötelezettségű kultúrházban. Azonban, hogy pontosan mit is kell érteni színházi nevelés alatt, arról még mindig egészen különbözőek az elképzelések, ha vannak egyáltalán. Miközben egyre több iskola kapcsolódik be a TIE – (Theatre in Education) foglalkozásaiba, a KÁVÁ-val időközben együttműködött az új Krétakör is. Egy kutatás most már adatokkal is alátámasztotta, hogy ennek a drámapedagógiával is kapcsolatos, a diákokkal élményszerűen dolgozó, az őket érintő problémákat színházi eszközökkel és interaktívan feldolgozó titokzatos programnak valóban van értelme.
A DICE-program lényege az volt, hogy tudományosan is hitelt adjon azoknak a feltételezéseknek, amelyek a színházi nevelés hatásával kapcsoltban élhetnek a köztudatban. A kétéves, 2008-ban indult projekt öt kompetencia esetben vizsgálta a TIE hatását. Ahogy az lenni szokott, az eredményt előre sejteni lehetett, hiszen az a diák, aki drámafoglalkozáson vesz részt, feltehetőleg eleve érdeklődik a kultúra iránt. Az Európai Unióban terjedő szemlélet, az úgynevezett evidence-based policy, a bizonyított tudás felől nézve azonban fontos lehet megvizsgálni, hogy feltételezett vagy tényleges-e az összefüggés képesség és nevelés között.
Egyebek mellett kiderült, hogy a színházi nevelési foglalkozásokon részt vett diákok empatikusabbak, kreatívabbak, jobban uralják a problémáikat, könnyebben megküzdenek a stresszel és fejlettebb a humorérzékük. Különösen fontos megjegyezni, hogy ezeknek a diákoknak nem kell magyarázni a kultúra értelmét és hasznát, ráadásul többnyire igen sokszínű az érdeklődésük. Körükben nagyobb volt a szavazási hajlandóság és magasabb a társadalmi problémákban való aktív részvétel, az aktív állampolgárság. Tehát mindaz a képesség, amelyet egy értelmes kerettantervnek egységesen fejlesztendőnek kéne nyilvánítania általános iskolától a szakközépig, erőteljesen javítható a színházi nevelés eszközeivel.
A vizsgálat készítői azt sem hallgatták el, hogy a foglalkozások alatt többnyire csökken a tanulmányi eredmény. A fent említett pozitívumok mellett ez legalábbis meglepő és bizonyosan felveti azt a kérdést, hogy az iskola mennyiben fejleszti a fontos képességeket, mennyiben díjazza az eredetiséget, mennyiben nevel bennünket tudatos és önálló állampolgárokká, avagy mennyiben ragad le a lexikális adatok szimpla kikérdezésénél.
