Szubjektív színháztörténetet. Nagyon kevés kivétellel arról ír, amiről személyes emléke van, vagy amiről annak idején kritikát írt. Szellemesen megválasztott történelmi vezérfonalra felfűzött kritikák gyűjteményének is mondhatjuk a kötetet, amely a legfontosabb huszadik századi drámaírók jelentős műveinek színházi felújításait idézi meg.

Hogy a kortárs dráma végpontjait Bródy Sándortól Parti Nagy Lajosig jelöli ki, vitatható, illetve az lenne, ha Földes Anna tudományos értekezést írt volna. Ívelhetne a tematika Gárdonyitól a Mohácsi testvérekig, vagy Móricztól Pintér Béláig is. Kezdőpontként szerencsés választás Bródy Sándor A tanítónője, végpontként viszont indokolatlan Parti Nagy Lajos felolvasóestje. Utóbbi nagyszerűsége ellenére nem illik a kötetbe.

Nem dráma, de még színpadi szövegnek sem mondható, és nem is újrajátszás. Ha már Parti Nagy, a sokszor újrajátszott Ibusár inkább kínálkozott volna. Azt sem titkolhatom, hogy nekem nagyon hiányzik e sorból Pintér Béla és a Mohácsiak. Nemcsak azért, mert sokra tartom a teljesítményüket, hanem mert két fontos probléma átgondolására is módot adnának. Az egyik a dráma és a színpadi szöveg fogalmának viszonya, a másik a szerzői színpadi alkotás újraértelmezése.

A posztdramatikusnak nevezett színház kérdéseiről meg kifejezetten érdekelt volna a szerző vélekedése. Ezekkel a kötet közelebb juthatott volna napjaink színházi izgalmaihoz. Azt viszont megérteni vélem, hogy Földes Anna jelentősebbnek érzi Illyés Gyula, Németh László színpadi műveit, mint én, nekem már nem volt részem abban a szellemi izgalomban, amely a Fáklyaláng és a Galilei első előadását körülvette.

Egykori újrajátszásaiknál súlyosabbnak érzem azt a tényt, hogy mostanában egyikük munkái sem kerülnek színpadra. Nem sorolom tovább mindazt, amit másként látok. Nem volnánk kritikusok, ha túl sok mindent gondolnánk ugyanúgy. Földes Anna könyvének amúgy is legnagyobb érdeme, hogy megidézi, elemzésekkel értelmezi az elmúlt évtizedek magyar drámaelőadásait, tudatosítja, hogy a darab a színpadon él, anélkül csak, sőt legfeljebb irodalom.

Földes Anna: Ősbemutató után. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet