Valahogy inkább a nőalakjai maradtak meg bennem, pedig amikor ő csinálta a filmeket, még szokás volt az összes szerepre a legnagyobb színészeket válogatni. Szóval hiába volt nagyszerű Agárdi Gábor mint Veres, azaz Bovári úr Móricz Zsigmond Isten háta mögött című remekéből készült tévéfilmben, ha Szemes Mari feledhetetlenül adta az érzékiség vidéki megtestesítőjét. Meg kellene nézni újra.

Ahogy Takács Katalin – sokáig Dömölky János felesége és állandó hősnője – hangja és nevetése idéződik föl elsőre, pedig tökéletes Ottlik-hős volt Cserhalmi György és Andorai Péter a Hajnali háztetők feldolgozásában. Bárcsak eljátszhatták volna BB-t és Halász Petárt az Iskola a határonban is!

A jó irodalmi alapanyag érdekelte, Csurka-filmeket is csinált (Amerikai cigaretta, Ki lesz a bálanya?), meg kitűnő portrét Mándy Ivánról.

A „kívülálló írók", az Új Hold nemzedékéből Ottlik Géza állt hozzá legközelebb. Izgatta mint író, mint játékos és mint ember. Készített róla is mozgóképet, és utolsónak leforgatta a Valencia-rejtélyt, megpróbálta filmre vinni, ami a legnehezebb: egy nagy magyar író gondolkozását.