Manapság már könnyű mozgóképet készíteni: a szavak ezért elértéktelenednek, a filmek viszont gyakran nem elég igényesek - hangzott el tegnap a zsűri nyílt értékelésén, a MOM Park mozitermében. A dokus előválogatásban részt vevő Babiczky László, aki a végső döntést hozó zsűrinek is tagja, megjegyezte: ugyanakkor számos mű gazdagabban foglalkozik fontos társadalmi témákkal, mint ahogy azokat a politikailag átszínezett vagy elbulvárosodott hazai televíziók láttatják.

A vitán az előzsűri tagjai is megszólaltak. Tóth Klára elmondta, azért mutatják be versenyen kívül, noha kiemelt kategóriában Nemes Gyula Karlovy Varyban kategóriagyőztes, Kopaszi gátról szóló alkotását, mert a film anyagának nagy része már szerepelt egy, évekkel korábban elkészült műben. A grémium több tagja ezért bírálta, hogy lapunkban kritikusan tettük szóvá ezt a döntést. A film jelenlevő társproducere, Durst György viszont tiltakozott az előzsűri álláspontja miatt, mert a Letűnt világot új, eredeti alkotásnak tartja.

A háromórás eszmecserén többször is szóba került, hogy a dokumentumfilmek nevezését, válogatását szabályozni kellene. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a most versenybe került 31 film túlságosan sok, közülük csak a legjobbakat, mintegy 1520 alkotást volna szabad kitenni a végső megmérettetésnek. Vagyis sokkal szigorúbb előválogatásra lenne szükség. Salamon András zsűrielnök szerint a mostani mezőnyből legfeljebb néhány mű alkalmas nemzetközi forgalmazásra, ám ennél jóval több az emberi problémákra érzékeny alkotás.

Pigniczky Réka zsűritag egy kollégáját idézve mondta: a művek egy része dokumentum ugyan, de nem film. A vitatott, de értékes művek között szóba került Jeles András Párhuzamos halálutak és Bálint Ibolya a mai Erdélyről szóló Apró örömök című munkája. Dicsérték Kisfaludy Andrásnak az Ormánság elszegényedését bemutató filmjét (Az Ormánság senkié se), Somogyvári Gergő-Feszt Judit Csempelevél című alkotását. A megjelent rendezők közül Lugossy László szóvá tette, vajon a játékfilmek miért nem követik a dokuk társadalmi érzékenységét.

E megjegyzés annál is inkább jogos, mert tegnap elkezdődött a szemle játékfilmjeinek vetítése is. Lezajlott az idei filmünnep legolcsóbb mozijának premierje. - Sok minden történt velem Török Ferenc Moszkva tér című nemzedéki filmje óta, ennek egy része benne van a filmemben - mondta Szabó Simon debütáló rendező a Papírrepülőkről. A mintegy 12 millió forintból készült mű ugyancsak Budapest és az ott élő fiatalok mindennapi életét mutatja be. A kisember kisstílű drámája: megcsalások, bulik és korunk ijesztően passzív érdektelensége, amit remekül fogalmaz meg a rendező. Olyan, mintha az Altmanféle „rövidre vágva" technikát egy lemezlovas kezébe adták volna, aki alaposan felpörgette a formulát. Csak a dramaturgiára és az időhasználatra nem figyelt eléggé. Ezzel együtt szerethető a mű.

Ez viszont már nem mondható el az amerikai Daniel Young angol nyelvű thrilleréről, a Pinprickről. Már az alaptörténet is árulkodó: egy tinilány talál egy férfit a szekrényében, aki persze viszonyt kezd a vele, majd később egyedülálló anyjával is, hogy a végén kiderüljön: a két nő elcsábítását és terrorizálását a nyámnyila exférj rendelte meg. A rendező szerint, aki 1993 óta él Magyarországon, ilyenek a magyarok: a rólunk kialakult képe alapján alkotta meg a viszonyrendszereket. Ha így gondolja, lelke rajta. De a filmjéről, mint esztétikai tárgyról mi bizton állíthatjuk: minden képkockája hamis.

A szemle további napjai ugyancsak a játékfilmek, illetve a tévéfilmek jegyében zajlanak. A Huszárikmozik után újabb nosztalgia a szemlén: február 1jén, vasárnap négy órakor a Toldi moziban „veterántalálkozóval" egybekötött vetítésen emlékeznek meg arról, hogy 15 éve készült el Tarr Béla világhírű nagyfilmje, a több mint hétórás Sátántangó.

title