Az történik majd, hogy a Twitteren megosztom a Nol.hu-n közzétett hepibörszdéjszöveget.

E nyitó mondat nem elsősorban online aktivitásom s alkalmi nyelvrongálásom széles körű ismertetését szolgálja, hanem azt illusztrálja: jelentős distancia mutatkozik az ünnepelt és a köszöntő felhasználási szokásai között.

Tudniillik a „célszemély” interjúi egyikében megjegyezte: nem internetezik, számára a sajtó a papírra nyomtatott újság. Az, amelyet kézbe vesz. Nem ellensége az új platformnak, csak éppen nem él vele.

Nem úgy, mint a tudásával. Ha van a sajtólevelezésnek emblémája, az ő. Meglehet, a csupán világhálón elérhető tartalmakat fogyasztók nem is hallottak róla, ám a hírlapokat olvasók közt meg tán olyan nincs, aki ne találkozott volna a nevével.

Persze a rendszeres randevúk meg azt vetették fel: talán szabadkőművesek médiahekkje az egész. Egyetemistaként még tengermély teóriákat alkottunk arról: tán a Galilei Kör utóvédharcát követjük nyomon. Mert az ifjak számára sci-finek mutatkozott, hogy akad egy ember, aki egymás után írja az üzeneteket a legkülönfélébb lapok fórumrovatába, s akkurátusan teszi helyre a félreértéseket, mutat rá a hibákra, vagy hívja fel a figyelmet művelődéstörténeti unikumokra.

Ennek fényében e klasszikus kommentelő nem is feltétlenül találná a helyét azokban a digitális disputákban, melyekben anonimuszok érvelnek azzal, hogy temocskoskommunista és/vagy senkiházifasiszta. E miliőt érintő ismeretei antiinternetizmusának köszönhetően bizonyára visszafogottak, s cserében tán kevesebben is köszöntik fel e jeles napon, mint sokunkat.

Elvégre a Facebook nem nyomja ki a jobb felső sarokban, hogy hopp, itt a kilencvenedik, írj valamit neki. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mégis írhatunk az üzenőfalára: a nyomtatott újságba. Nyugalom, nem menekülünk a múltba: nem akarunk kőcsiholással tüzet rakni, Frédit és Bénit sem követeljük az oktatásirányítás élére, azaz megy a szöveg az internetre is. Ám ez az írás itt van otthon. Ennek azért van jelentősége, mert az itt-et, az online verzióban át kellene alakítanunk, de ezúttal nem tesszük.

Méghozzá azért, mert azt ünnepeljük, aki szerint a sajtó az, amit kinyomtatnak: ma kilencvenéves Del Medico Imre, a sajtólevelező.

Éljen sokáig.