Rise című negyedik szólóalbumának óriási sikere után a kivételes tehetségű szitárművésznő 2006-ban megalapította az Anoushka Shankar Projectet. Egy ilyen sokoldalú zenei személyiség számára, aki szinte az anyatejjel szívta magába a klasszikus indiai zenét, a projekt lehetővé tette, hogy hallgatósága egyértelmű különbséget tudjon tenni klasszikus indiai koncertjei és kísérleti jellegű előadásai között. A koncertjein indiai és nyugati, akusztikus és elektronikus hangszereket is használnak a zenészei, hogy ezzel is jobban hangsúlyozza zenei személyiségének multikulturális jellegét.

A „Sudakshini" Dél-India zenei hagyományait állítja középpontba. A legújabb ragákat, azaz hindu zenei motívumokat a hagyományos dél-indiai zenével elegyíti. Anoushka bemutatja a kapcsolatot Észak-India, a szitár szülőhazája, és Dél-India, egy teljesen más zenei hagyománnyal rendelkező országrész között. A koncerten dél felé haladva egyfajta felfedező út részesei lehetünk, amelynek során a szitár jelenti a közös pontot a különböző országrészek zenéjében.

Anoushka hisz az ősi, klasszikus indiai zenei stílusok időtlenségében ugyanúgy, mint briliáns és sokoldalú zenészeiben, akiknek segítségével átlépheti az indiai zene határait és létrehozhat egy mindenki számára érthető és érzékelhető hangzásvilágot.

A Londonban született és felcseperedő fiatal lányt először édesanyja bíztatta, vegye kézbe a hangszert, amelyet édesapja, Ravi Shankar tett világhírűvé. Az akkor nyolc éves Anoushka ezzel rálépett egy útra, amelyen, a világon elképzelhető legnagyobb és legjobb tanító, édesapja segítette. Ez önmagában azonban nem lett volna elegendő mindahhoz, amit már most, huszonhat évesen elért. Tizenhárom évesen már játszott az In Celebration című albumon, édesapja Chants of India albumán - amelynek George Harrison volt a producere - , karmesterként debütált. Első szólólemezét nemes egyszerűséggel csodaként emlegették, amelyet csak megerősített,hogy a Brit Parlamentben megkapta az Alsóház címerpajzsát - ő volt az első ennyire fiatal hölgy, akit megajándékoztak ezzel a kitüntetéssel.

Anourag című albuma után megjelentette a Live in Carnagie Hall című lemezét, amely már elhozta számára a nemzetközi hírnevet és egy Grammy Díj jelölést a világzene kategóriában. George Harrison emléke előtt valóban meghatóan tisztelgett: édesapja Arpan című szerzeményét írta át úgy, hogy a gitárszólót Eric Clapton játszotta el a híres Concert for George rendezvényen.

Anoushka nemcsak a zenei világban, hanem a filmiparban is sikert aratott. India Nemzetközi Filmfesztiválján a legjobb mellékszereplő díját kapta meg a Dance Like A Man című filmben nyújtott alakításáért. Ezek után nem csoda, hogy a Time Magazine húsz ázsiai hőse között is szerepelt. Két évvel ezelőtt új irányt vett zenei stílusa Rise című albumával, amelyen már nemcsak egyedül muzsikál szitárján, hanem számos más fantasztikus zenész segítségével szólaltatja meg a szerzeményeit. Ez még jobban megnyitotta előtte a nemzetközi pódiumokat és egy újabb Grammy jelölést is hozott neki a Kortárs Világzene kategóriában, ráadásul az első indiai művész volt, aki fellépett a híres díjátadó gálán. A Breathing Under Water című albuma – amelyen Karsh Kale-el hallhatjuk őt – is ezt a vonalat képviseli. Anoushka számára saját bevallása szerint egy irány létezik: az előre.