A csillagászat rejtélyei mégis legalább olyan áhítatot keltenek az emberekben, mint a tudományos-fantasztikus könyvek, filmek, amelyeket a mai kor tündérmeséjeként olvasunk, nézünk. Aki végigizgulta a Csillagok között című tavalyi hollywoodi sztárparádét, vélhetőleg jól ismeri ezt az érzést.

Kip Thorne volt a film tudományos ötletgazdája és tanácsadója, egyúttal a mostani felfedezés egyik atyjaként Nobel-díj várományos is. Az Interstellar és a tudomány című könyvével most egyfajta nyomtatott itinert, útmutatót ad kezünkbe mindazokról a csodákról, amelyeket az említett filmben Christopher Nolan rendező és a vizuális effekteket készítő csapat elénk vetített. Roppant érdekes volt olvasni és a gazdagon illusztrált kötet ábráit böngészve látni is azokat a tudományos igaz­ságokat, megalapozott feltevéseket és spekulációkat, melyekkel a sci-fi szembesítette nézőit.

A szerző, a híres Kaliforniai Műszaki Egyetem nyugalmazott fizikaprofesszora ráadásul kis jelzésekkel el is igazít e három kategória között. A görbült idő és az állandóan nyitott, átjárható féregjáratok (melyeknek szintén Thorn adta az első elméleti igazolását Carl Sagan egyik kötete számára) különösen nagy szerepet kapnak a könyvben, melynek alaptulajdonsága a szárnyaló fantázia és a tényekkel operáló tudomány találkozása.

A szerző – különösen a kötet bevezető részében – nem hagy kétséget afelől, hogy élvezettel lubickolt a filmesek idegen világában, s roppant érdekes volt követnie, hogy Hollywoodban még a rendezők is tisztelik a tudományt, a kompromisszumok pedig úgy alakultak ki, hogy a film ne menjen át „lilába". A könyv egyfajta különleges elegye a színvonalas ismeretterjesztésnek és a sci-finek.

Thorne professzor először elmeséli kalandjait a filmkészítőkkel, majd megismertet a történetben szereplő tudományos alapokkal. Szó van az univerzumot irányító törvényekről csakúgy, mint a fekete lyukakról, a görbült térről és a féreglyukakról, a szingularitásról és a kvantumgravitációról.

A könyv nemcsak azt magyarázza meg, hogyan ismerte meg a tudomány e jelenségeket, de azt is, miképpen reméli felderíteni a még ismeretlent. Végül sorra vesszük a fordulatos történetet a tudós nézőpontjából, ami különösen izgalmas, hiszen részben fantáziaszüleményekbe képzelheti bele magát az olvasó az ötdimenziós hipertéren átjutó főszereplő kíséretében.

Pikáns szellemi élmény, s bár néhol valóban nehéz követni e különleges szellemi kihívást igénylő utazást, aki rajta marad a hánykolódó csónakon, biztosan úgy érzi majd, hogy megérte.